Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CSOMORTÁNY LEVENTE: A Magyarországi Evangélikus Egyházországos székházának építéstörténete

Corpus euangelicorum egyház - a későbbi jövedelmező hasznosítás érdekében - már a tulajdonjog bejegyzésének ideje alatt is végeztethessen saját szempontjai szerinti átalakításokat az épületben. Az ingatlanvásárlást követő első lépés a Szentkirályi utca felé eső telekrész beépítésének megszervezése volt.

7 Az egyetemes közgyűlés a munka előkészítésére egy tizenegy főből álló építési bizottságot választott.

8 Ennek tagjai - Laszkáry Gyula elnöklete alatt - a következők voltak: Szentiványi Árpád, Zsilinszky Mihály, Ihász Lajos, Sztehló Kornél, Günther Vilmos Mihály, Perlaky Elek, Zsigmondy Géza, Kéler Napoleon, Peez Samu és Francsek Imre. A bizottságnak alaposan meg kellett vizsgálnia a vállalkozás műszaki és pénzügyi oldalát, s az eredmények birtokában nyilatkoznia kellett, célszerűnek tartjae az építkezést az egyetemes egyház számára. Az igenlő vélemény az egyetemes alkotmány- és jogügyi, az egyetemes pénzügyi és az újonnan kiküldött építési bizottságból álló együttes bizottság elé került. Ez az úgynevezett „hármas bizottság" felhatalmazást nyert arra, hogy döntsön az építkezés lefolytatásáról az egyetemes egyház nevében, és megtegyen minden, a vállalkozással összefüggő intézkedést. Miután a hármas bizottság is az építkezés mellett döntött, az építési bizottság fölkérte Francsek Imre építészt, hogy készítse el a ház programját, vagyis határozza meg a szükséges helyiségek számát, méretét és egymáshoz való viszonyát. A programot jelenleg ugyan nem ismerjük, Francsek elképzelése lényegében mégis rekonstruálható, mivel a ránk maradt pályázati tervek és a ma is álló épület főbb sajátosságaikban megegyeznek. Az építész ezek szerint két fő részben gondolkodott: a közösségi célú épületrész üzemeltetését fedező bérlakásoknak az utcai szárnyba, míg a levéltárnak, a kisebb tanácstermeknek és a kápolnaként is használandó nagy tanácsteremnek az udvari szárnyba kellett kerülniük. így a bérlakások ablakai - az általános szokásnak megfelelően - a zajosabb külvilágba, a közösségi részek ablakai a védettebb udvar csendesebb terébe nyíltak. Az Üllői úti kétemeletes házhoz csatlakozó új építménynek háromemeletesnek kellett lennie, párkánymagasságának azonban igazodnia kellett a korábbi épület párkányához. A meglévő saroképület pinceablakai alacsonyak voltak, a földszinti ablakok pedig - a földszinti boltozatok lentről induló boltvállaihoz alkalmazkodva - alacsonyan voltak elhelyezve. Ezzel szemben az új épület utcai homlokzatán magasabb alagsori világítóablakokat és - a földszinti síkmennyezet által lehetővé tett - magasabban elhelyezett földszinti ablakokat kellett a pályázóknak tervezniük. Az épület elvi programja valószínűleg további szempontokat, részletkiírásokat is tartalmazott, ám a pályázati és a kiviteli tervek, valamint a megvalósult épület között hozzávetőleg ennyi közös vonás ismerhető fel. A Francsek Imre által készített és bemutatott elvi programmal kapcsolatban az alábbiakat olvashatjuk: „...az elnök nem szavazván, 7 szavazattal 6 ellenében, és pedig dr. Baltik Frigyes, Laszkáry Gyula, Zsilinszky Mihály, Ihász Lajos, Haviár Dániel, Perlaky Elek és Barcza Elek szavazatával, Sztehló Kornél, Schleifer Károly, Hering Lajos, Händel Vilmos, Bendl Henrik és dr. Zsigmondy Jenő szavazatai ellen a többség a terveket kivitelre elfogadta és megbízta az építési bizottságot, hogy az építkezést 242.000 korona maximális költségen belül keresztülvigye, az építési munkákra nyilvános pályázat hirdetése mellett."

9 A gyakorlati tennivalók megszervezését és ellenőrzését egy újabb, „...az egyetemes felügyelő elnöklete alatt a négy kerületi felügyelőből, a négy püspökből, az egyetemes főjegyzőből, az egyetemes ügyészből, Fabiny Gyula, Perlaky Elek 252^