Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - CSOMORTÁNY LEVENTE: A Magyarországi Evangélikus Egyházországos székházának építéstörténete

CSOMORTÁNY LEVENTE » A MAGYARORSZÁGI EVANGÉLIKUS EGYHÁZ SZÉKHÁZA rosított nevén Buzzi Bódog - egyemeletnyi ráépítést terveztetett. 2 A következő bejegy­zésnél a megbízó és a tervező ugyanaz, míg az építkezés tárgyánál mindössze annyit ol­vashatunk: „tervek megváltoztatása". 3 Mindebből látható, hogy a két bejegyzés nem nyújt kielégítő tájékoztatást. Először is nincs adatunk a korábban itt álló épületről, így nem tudhatjuk, hogy Buzzi Bódognak a második emelet ráépítését tartalmazó, mára elkallódott terve milyen épület toldásának készült. A másik kérdés a terv megváltoz­tatásából fakad: elképzelhető, hogy csak kisebb tartalmi változtatásokról van szó, de az sem kizárt, hogy lebontották az eredeti lakóházat, s teljesen új épületet emeltek. Min­denesetre a mai épület, amely így csak feltételesen azonosítható Buzzi 1870-es alkotá­sával, egyetlen építkezés eredményének tűnik. Első és második emelete - a folyosó korlátai, a lépcsőház és az udvari nyílászárók alapján - stílusában egyezik, nem állapít­ható meg köztük időbeli eltérés. Másrészt az sem zárható ki, hogy az 1870-ben toldani kívánt épületet valamivel korábban ugyancsak Buzzi Bódog tervezte, s ezek a tervek időközben szintén elkallódtak. Az Üllői út 24. szám alatt napjainkban kétemeletes épület áll. Félköríves záradékú kapunyílása a főhomlokzat széles középrizalitjának bal oldalán helyezkedik el. Vele szimmetrikusan átellenben, a rizalit jobb oldalán ugyancsak félköríves záradékú fal tü­körben kisebb ajtó látható. Az épület Szentkirályi utcai homlokzata szintén közép­rizalitos, de rövidebb a főhomlokzatnál. A két homlokzat hegyesszögű találkozásánál, az utcasarkon az épület sarka egy tengelynyi szélességben le van metszve. A pilasz­terekkel tagolt oldalfalú kapualj első szakaszát szegmensdonga-, második szakaszát csehboltozat, harmadik, hosszabb szakaszát hevederekkel tagolt szegmensdonga­boltozat fedi. A kapualjból jobbra nyíló lépcsőházban az 1870-es évekre jellemző há­romkarú U alakú lépcső található. A lépcsőfokok gerecsei vörös mészkőből készültek, a lépcsőkorlát pedig gazdag mintázatú öntöttvas bábokból áll. A lépcsőháznak tágas, négyzetes alakú orsótere van. Az emeleti pihenőkről a belső helyiségek és - az udvar felé nyíló ajtókon át - az udvari függőfolyosó is elérhető. A függőfolyosó kovácsoltvas korlátai egyszerű vonalúak, a kapualj fölött azonban szintenként gazdagabban díszí­tett, historizáló stílusú szakaszok találhatóak benne. A lépcsőház, az emeleti helyi­ségekhez hasonlóan, síkmennyezetes; boltozott tereket csupán a pincében és a föld­szinten találhatunk. Az utcai homlokzatokat profilozott szalagkeretű és profilozott egyenes szemöldökpárkányú nyílások tagolták, a szinteket pedig geometrikus díszű övpárkányok választották el egymástól. A homlokzatokat konzolsoros ereszű főpár­kány zárta. 4 Az épület ismeretlen időponttól kezdődően egészen 1902-ig dr. Farkas Mihály föld­birtokos, majd örökösei tulajdonában volt. 5 Ez évben a Magyarországi Ágostai Hitval­lású Evangélikus Keresztyén Egyetemes Egyház 380.000 koronáért megvásárolta az épületet a Farkas-örökösöktől. 6 Az egyház egyetemes jogügyi, pénzügyi és nyugdíjin­tézeti bizottságainak 1902. május 13-án tartott gyűlése úgy döntött, hogy az ingatlan megvételéhez a nyugdíjintézet 3/10, az egyetemes közalap 3/10, az egyetemes egyház (szabad rendelkezési tőkéjéből) 2/10, a Szinovicz-alapítvány 1/10 és a teológiai akadé­mia 1/10 részben járul hozzá. A döntés szerint a felsoroltak majdan ugyanilyen arány­ban részesülnek a befolyt jövedelemből is. Az eladók hozzájárultak ahhoz, hogy az

Next

/
Thumbnails
Contents