Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

tett csoportba sem. A szerző a hivatalos útjairól készült beszámolókat vegyíti a hétvégén vagy szabadsága alatt tett kirándulások leírásával. Szubjektív benyomásokat éppúgy olvashatunk, mint tudományos alaposságú, statisztikai szempontból is alátámasztott tényanyagot. Ráadásul a szerző nemcsak megfigyelőként van jelen az utazás közben. Összegzésként azonban Bredeczkyre is vonatkozik Wolfgang Neuber megállapítása: az osztrákok általában a Monarchia tartományaiban utaznak, s fő céljuk a bejárt terület statisztikai-topográfiai leírása; az ily módon született mű pedig inkább országleírás, mintsem útleírás.

41 Bredeczky Sámuel hagyatékában megtalálható egy borítékban őrzött füzet, amely azt bizonyítja, hogy a szerző harmadik kötetet is tervezett a Reisebemerkungenhez: ebben helyrajzi, statisztikai adatok, rézmetszetek és egy, a német telepítéseket feltüntető térkép szerepelt volna. A füzet a már sajtó alá rendezett szöveget is tartalmazza, amelynek közzétételére azonban nem a tervezett harmadik, hanem a második kötetben került sor. Valójában jóval többet utazott, mint ahány utazásáról a Reisebemerkungenben beszámol, jegyzi meg a mű 1809-es előszavában Bredeczky. Krakkótól Bukovináig, Suczaváig, a Visztula melletti Niscoteltől és Tussowtól Dukláig bejárta az egész tartományt, több mint 300 mérföldet megtéve. Mivel az ország és az országlakók leírása kedvenc időtöltése volt, maga is hangsúlyozza, hogy művét ugyan irodalmi céllal, de saját szórakoztatására írta a pihenés óráiban.

42 Éppen ezért a Reisebemerkungenben nem követhető nyomon egy előre végiggondolt, átfogó útvonal: a szerző csak arról ír, amit egy-egy utazásról, kirándulásról fontosnak vagy érdekesnek tart megörökíteni az olvasó számára. Művét nem a leíró statisztika művelőinek szánta, ezért óvatosan bánik a tudományos és számszerű tényanyaggal: mindenről ír, de éppen csak annyit, hogy a könyv megmaradjon az olvasmányosság szintjén. Ezért hangvétele, stílusa kötetlen. A mai olvasó számára mégsem maradéktalanul élvezetes olvasmány Bredeczky Sámuel műve. Ugyanis a szerző gyakran sző az útleírások közé egy-egy személyes, vagy éppen személyeskedő történetet, amely - mint hangvételéből kiderül - roppant fontos lehetett Bredeczkynek, de a mai olvasónak semmit sem mond, s feltehető, hogy már a 19. század eleji bécsi közönség sem tudott vele mit kezdeni. Többek közt a Joseph Schultesszel folytatott - személyeskedéstől nem mentes - szakmai vitájára

43 vagy a lomnici evangélikus lelkész munkájával kapcsolatban felmerült kifogásaira gondolok. Az is nehézkessé teszi a Reisebemerkungent, hogy stílusa helyenként már-már zavaróan patetikus, különösen a mai olvasó számára. Bredeczky - nyilván helyzetéből adódóan rendkívül elfogult a galíciai németek, főleg a protestáns németek iránt. A többi népet sokkal kritikusabban szemléli, hibáikat, rossz szokásaikat erősebben hangsúlyozza vagy felnagyítja. A Reisebemerkungenben mindvégig feltűnő a szerző mélységes lojalitása a Habsburg-kormányzat iránt. Ez a sajátság fokozottan érvényesül a már 19 éve halott II. József személyével kapcsolatban: a néhai uralkodó nevének említésekor sohasem marad el a „felejthetetlen" (unvergessliche) jelző. Bredeczky teljesen azonosult a néhai császár betelepítési politikájával is, amelynek két prioritása volt. Egyrészt minél több - elsősorban mezőgazdaságot űző - német telepest hívni Galíciába, hogy