Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - KURDI KRISZTINA: Egy cipszer lelkész Galíciában

ők a munkájukkal, fejlettebb technikájukkal példát mutassanak a helyi parasztságnak. A másik fontos cél pedig az volt, hogy az igen nagyszámú helyi zsidóságot a mezőgaz­daságba irányítsák: a császár falvakat hozott létre kifejezetten zsidók számára. Az első ilyen település 1786-ban Neujerusalem néven jött létre Neu-Sandez körzetében. A ga­líciai kormányzóság azonban igyekezett hátráltatni a zsidó telepek létrejöttét. Azzal érveltek, hogy először a német betelepülők érdekeit és kívánságait kell figyelembe ven­ni, elsősorban nekik kell földet adni, és csak utánuk a zsidóknak. Az is jellemző volt a telepítéspolitikára, hogy a németek a piacok közelében, a zsidók pedig a piacoktól távol kaptak birtokot. A Bolechiwben alapított, Neubabylon nevű zsi­dó település például úgy jött létre, hogy a németek nem fogadták el az itteni földeket. Bredeczky ugyan mindkét említett településen járt, 44 de nem említette az osztrák hivatalnokok és a galíciai kormányzóság visszaéléseit. Igaz, protestáns szuperinten­densként maga is kényes helyzetben volt. így arról is hallgatott, hogy a kormányzat tisztviselői összejátszottak a lengyel-galíciai nemességgel a - többnyire ukrán ­parasztsággal és a zsidósággal szemben; nem beszélt arról sem, hogy II. József ren­deleteinek végrehajtását leginkább a kormányzóság gátolta, különösen a császár halála után. Mindezek ellenére ebben a könyvben is feltűnik - mint Bredeczky egész életművében - az a rendkívüli szorgalom és alaposság, amellyel adatokat gyűjtött. Őszinte hivatás­tudata volt, amely a misszionáriusokéra emlékeztet. 45 A legmegbízhatóbb, a császári hatóságok által összegyűjtött statisztikai adatokat használta, vagy saját maga végzett felméréseket. Az utóbbiakat elsősorban a német telepesek körében folytatta le, úgy, hogy minden egyes települést végigjárt, és adatsorokat állított össze. Ez az alaposság különösen is jellemzi Bredeczkynek egy másik - már említett - munkáját, az európai német kolóniák történeti statisztikáját feldolgozó nagyszabású művét, amelyet a ga­líciai német települések jegyzékével egészített ki. 46 Mint említettem, a Reisebemerkungen nem tekinthető szisztematikus útleírásnak, s elsősorban a szerző 1805-ös és 1807-es utazásainak emlékezetes történeteit, kaland­jait örökíti meg. Az első kötetben Bredeczky leírja Bécsből Krakkóba történő utazását, s részletesen bemutatja a cipszer városokat és azok lakóit: nyelvüket, történelmüket, szokásaikat és foglalkozásaikat. A kötet végén statisztikai táblázatot találunk az egyes városok lakosságának vallási összetételéről. (Csak a protestánsok és a katolikusok vannak feltüntetve, 1790-es és 1805-ös adatok alapján.) A második kötet elején Bre­deczky több oldalt szentel a Szepesség irodalmi életének, az evangélikus nemesség mecenatúrájának, és röviden bemutatja a szepességi iskolákat, nevelőintézeteket is. A továbbiakban részletesen ír Krakkóról, majd galíciai úti élményeit örökíti meg. Jól mutatja a Reisebemerkungen értékét, hogy 1990-ben - 181 év után - Berlinben újból kiadták. Bredeczky Sámuel munkásságának fontos állomása volt 1811. augusztus 24-e, ami­kor a Lemberger Zeitungban megjelent Péter Goess galíciai kormányzó felhívása ezzel a címmel: „Welche Industriezweige, oder Erzeugnisse des Bodens wären für Galizien nach physichischen, oder agronomischen Beschaffenheit des Landes am meisten zur Vervollkommnung und Vermehrung geeignet?" A pályázat célja az volt, hogy ötleteket

Next

/
Thumbnails
Contents