Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: A Basilica Constantiniana

39 Másodaranykor. Verg. Aen. VI, 791-795. (26. o.); Vergilius, 256. o.; vö. Kerényi Károly: Vergilius, a megváltó ezredik év költője. In: Halhatatlanság, 54-64. o. 40 Verg. Eclog IV. 4. Vergilius, 22. o. Az aranykor helyreállításáért Egyiptom és Róma versengett. A versengést egyfelől Antonius és Kleopátra, másfelől Octavianus képviselte. Erről ír Kákosy László: Az egyiptomi aranykor-mítoszok történeti fejlődése és társadalmi vonatkozása. AntTan, 14 (1967), 1-16. o., különösen 14. o. 41 Vö. Stefan Heid: Kreuz, Jerusalem, Kosmos. Aspekte frühchristlicher Staurologie. Jahrbuch für Antike und Christentum. Ergänzungsband 31. Münster-Westfalen, 2001. 42 Mindkettejük példaképe Romulus volt, aki az égiek auguriuma által a város- és birodalomalapítás jogát megkapta. Vö. Liv. I, 7, 1. (Auctores Latini 3. Nagy Ferenc 1967, 29. o.; Titus Livius: A római nép története a város alapításától. Budapest, 1963. Ford. Kis Ferencné). I. Constantinus a Romulus nevet adta első fiának. 43 E dolgozatban nem foglalkozom a nem keresztény vonatkozású épületekkel, továbbá nem foglalkozom Constantinus valamennyi építményével. A „keresztény vonatkozású" kifejezésen pedig azt értem, hogy a keresztények számára épül ugyan, de nem templom. 44 Az ásatásokra és a templom történetére vonatkozó adatokat, valamint a képeket a CBChR 5. (1977) kötetből vettem. 5. 9-10. o. 45 Caesaré Baronio Sorano: Martyrologium Romanum. Coloniae Agrippinae, 1603. 709-710. o.: november 9. a Basilica Salvatoris felszentelése. A forrásokból kiderül, hogy ezt a bazilikát különböző nevekkel illették. A továbbiakban Sorano arról ír, milyen neveket mely szerzők milyen műveiben talált. Kiegészíti saját véleményével. 46 Nem is volt rá szüksége, hiszen Maxentius a sógora, akivel eleinte felhőtlen volt a kapcsolata. Az ellentét később alakult ki. Kuhoff 2001, 882-913. o. 47 Nem feledkezhetünk meg arról, hogy Galerius a saját területére érvényesen 311-ben adta ki ediktumát. 48 CBChR 5. 90. o. Megjegyzendő, hogy Ernest Nash lehetségesnek tartja a 318-as szentelést. Azzal érvel, hogy a Maxentius felett aratott győzelem után az equites singulares csapattestet Constantinus tüstént feloszlatta, a tábor helyén pedig azonnal elkezdték az építkezést (Nash 1976, 3. o.). Egy másik közleményében azonban már Nash is feltételezi, hogy a munkálatok csak néhány évvel később kezdődtek. Ernest Nash: Pictoral Dictionary of Ancient Rome. 1. London, 1961. 214. o. 49 A „templomnak" tett adományairól és a fastigiumról (ennek ábrázolása és a hét oltár említése okozza a problémát): Auctores Varii, Prolegomena PL CD-ROM Vol. 008, Col 0803: Ekkoriban építtette Constantinus Augustus azokat a bazilikákat, amelyeket fel is ékesített, a Basilica Constantinianát is, ahol az alábbi adományokat helyezte el (az itt következő hosszú felsorolásban olvasható az ezüst fastigium). Vö. Theodor Klauser: Die konstantinischen Altäre der Lateranbasilika. RQ, 43 (1935), 179-186. o. Cikkének lényege a következő: Minden ókori szövegtanú azt állítja, hogy egy keresztény templomban csak egy oltár van. Az ellentmondást csak úgy lehet feloldani, ha feltételezzük, hogy a bejárati részen helyeztek el oltárokat az adományok számára. Ez a szokás azonban nem korábbi, mint az 5. század. A fastigiummal kapcsolatban a CBChR szerzőinek a véleménye, hogy a 6. századi állapotot örökítette meg a leírás. 50 A negyedik századról lévén szó, templomon azt a keresztény épületet értem, ahol rendszeresen celebráltak misét. 51 (Az Üdvözítőnek, a mi urunk Jézus Krisztusnak bazilikája, az egykori Constantiniana.) MGH Epistulae Merovingici et Karoli, Tom V. Aevi 3. (Berolini apud Weidmannos 1899) 15/36-37. A szövegből az is kiderül, hogy itt a 791. évben conciliumot tartottak. 52 Suet. Cal. 37 (C. Suetonii Tranquilli duodecim Caesares et minora quae supersunt opera. Baumgartenii - Crusii. Commentario excursibus Ernestii et annotationibus variorum novisque illustravit. B-Hase. Parisiis, 1828.) 2. köt. 48. o. C. Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete. Budapest, 1975. Ford. Kis Ferencné. 190. o. 53 LPM 1. 52/10-17. Leírásában szerepel egy Salvator szobor, ezt is Constantinusnak tulajdonítják, de bizonyos, hogy csak a felszentelés után készülhetett, amelyre viszont - mint fentebb láttuk - nem Constantinus alatt került sor. A 6. században, amikor a Liber Pontificalist összeállították, a szobor már a bazilikában volt. 54 LPM 1. 105/3: bolthajtást épített. 55 LPM 1. 130/13: az oltár előtt ezüst ívet... 56 CBChR 5. 10. o.; Dessau is írja: Romae olim in basilicae Lateranensis abside... (egykor Rómában, a