Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - GÁSPÁR DOROTTYA: A Basilica Constantiniana

lateráni bazilika apszisában...). Véleménye, hogy a felirat 428 év 430 között keletkezett. ILS 1293.; szövege közölve még ILCV 68. Az ásatásokat 1934-1938-ban H. Josi végezte. Feltárta a hajót és a castrumot. Újabb ásatás 1957-58-ban volt. Ekkor az ásatásokat R. Krautheimer és S. Corbett vezette, akik egyúttal a CBChR szerzői. 57 Flavius Felix consul Ordinarius, patrícius és magister utriusque militiae. 58 Otto Seeck: „Flavius Felix". RE 6. 2167/12. Van egy másik felirat is: ILCV 72 = CIL XIV 2824. Ez a felirat két személyre is érvényes: az egyik Flavius Constantius Felix, a 428. év consul ordinariusa, és a másik Flavius Felix, aki 51 l-ben volt consul. Vö. John Robert Martindale: The Prosopography of the Later Roman Empire. 2. AD 395-527. Cambridge-London stb., 1980. 475. o. E késő korszakra nézve a consulatus mint hivatal és a consul mint elöljáró a kutatásban több körültekintést igényel, mint a korábbiak; erről lásd Richard W. Burgess: Consuls and consular dating in the Later Roman Empire. Phoenix, 1989/2. 143157. o., különösen 143., 156. o. Itt a császároknak Rómában tett látogatásairól is szó van, annak ritkaságát jelezve: Constantinus 312-313, 315, 326. II. Constantius 357 (hangsúlyozva, hogy nem 353). Theodosius 389. 59 ILS 1298. 1: Fl. Felicis v. c. com ac. mag. 2: utrq. mii. patr. et cos. ord. = CIL XIII 10032, 1: Fl(avii) Felicis v(iri) c(larissimi) com(itis) ac mag(istri) utr(ius)q(ue) mil(itiae) patr(icii) et co(n)s(ulis) ord(inarii). 60 CBChR 5. 10. o. 61 A „pogány" és korábbi (3. századi) feliratokon az építkezést „exstruxit" fejezi ki. 62 Korábbi ásatásokról: Enrico Josi: Notize. Scoperte nella basilica Constantiniana al Laterano. Rivista di archeológia cristiana, Roma, 11 (1934), 335. o. 63 CBChR 5. fig. 11. 64 J. Brian Cambell: „Equites singulares". DNP 4. 1998. 37-38. o. A. Brunt: C. Fabricius Tuscus and Augustus Dilectus. Zeitschrift für Papyrologie und Epigraphie, 13 (1974), 161-185. o. A Castra Novát Septimius Severus építtette. 65 Antonio Ferrua: Nuove inscrizioni degli Equites Singolares. Epigraphica, 13 (1951), 96-141. o., ott 141. o., nr. 120: „...két bázist emelt az equites singulares Maximianus és Diocletianus tiszteletére...". A felirat 297-298 közé keltezhető. 66 Polgári építkezés a légiós tábor helyén: a téma a territorum legionis és a prata legionis kérdéséhez kapcsolódik, amelyről - többek között - Mócsy András írt: A prata legionis kérdéséhez (Zu den prata legionis). Budapest, 1964. /Dissertationes archaeologicae ex Instituto Archaeologico Universitatis de Rolando Eötvös nominatae 6./ 87-94. o. A. Mócsy: Zu den prata legionis. In: Studien zu den Militärgrenzen Roms. Köln, 1967. 211-214. o. A. Mócsy: Das Problem der militärischen Territorien im Donauraum. ActaAntHung, 20 (1972), 133-168. o. Továbbá kérdésesek a tulajdonviszonyok, ugyanis elterjedt toposz, hogy e területet Constantinus először feleségének, Faustának, majd Miltiadesnak, Róma püspökének adományozta. S. Sylvester: Prolegomena. Patrologia Latina CD-ROM Vol. 008, Col. 0803D. Erről a kérdésről ír Nash 1976, 1-21. o. Azt állítja, hogy a terület egy Fausta nevű keresztény nő tulajdonában volt, s a Fausta Augusta tulajdonlásáról szóló téves állítás a névrokonságból fakad. 67 A 11. kép az ásatáson előkerült ókori részeket mutatja a CBChR 5. fig. 15. alapján, a 12. kép pedig az épület rekonstrukcióját a CBChR 5. fig. 78. alapján. Meg kell jegyezni, hogy Deichmann (lásd 4. jegyz.) ennek az épületnek már egy középkori alaprajzát közli. Kereszthajó nem tartozott az ókori épülethez. 68 CBChR 5. 66., 12-11. o.: alaprajz és a 78. kép, 88. o.: fastigium és oltár kérdése, 89. o.: a Liber Pontificalis 6. századi összeállítás. Az összeállítás II. Bonifacius alatt (530-532) történt. 69 Richard Krautheimer: Early Christian and Byzantine Architecture. London, 1965. 34. o. 70 Apszisa abba az épületbe lett beépítve, amelyben Róma püspöke, Miltiades a donatista vitát tárgyaló zsinatot tartotta, s ahol ítélkezett is az ügyben. Nash 1976, 8. o. 71 Ennek még a felsorolt adományok sem mondanak ellent. Az adományok felsorolását lásd LPM 48/1-17. 72 Lásd Gáspár Dorottya: Bazilika I. Katekhón, 3 (2005), 28-41. o. 73 Dobszay László: Mire való a zene? Magyar Egyházzene, 2002-2003/1. 3-6. o., itt 5. o.: „A szöveg az antik ember számára csak akkor volt közösségi érvényű, ha megfelelő zenei formában hangzott el." Dobszay László: A rítus és cantus Romanus klasszicitása. Előadás a VI. Magyar Ókortudományi Konferencián. Budapest, 2004. május 27. Előadásában a gregorián énekben fellelhető római hatásról volt szó. 74 Tehát nem állítom, hogy nem keresztények számára készültek. Csak azt állítom, hogy nem voltak templomok.