Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...

deznek: kép vagy valóság?

9 Ez a szembeállítás már all. század közepén megfogalmazódott, el is ítélték.

10 A skolasztika az arisztotelészi bölcselet fogalmaival - substantia, accidens - próbálja magyarázni a misztériumot: a pap krisztusi szavain át ható isteni erő által a kenyér substantiája. (lényege) Krisztus testének substantiájávi alakul, míg a kenyér accidensei (járulékos tulajdonságai) változatlanul megmaradnak. A hittudósok figyelme egyrészt Krisztus szentségi jelenlétének módjára, másrészt a kenyér és a bor átváltozásának módjára irányul.

11 Számos kérdés azonban még nem merül fel, és ezért tisztázatlan is marad, mint például a mise áldozati jellege, amely később, a reformátoroknál már központi kérdés lesz. Az 1215-ös IV. lateráni zsinat hivatalossá tette a fenti skolasztikus értelmezést.

12 Egyben előírta, hogy évente legalább egyszer minden felnőtt kereszténynek a bűnbánat és hálaadás szentségéhez kell járulnia. Az alábbiakban ismertetett hitviták egyik eredményének tekinthetjük, hogy az átlényegülés (transsubstantiatio),

13 a valóságos jelenlét

14 és a miseáldozat

15 katolikus tanát a trentói zsinat második és harmadik ülésszakán (1551-ben és 1562-ben) az addigi legteljesebb formában sikerült megfogalmazni. Luther kritikája Luthernek a korabeli misegyakorlattal szembeni álláspontját a következő idézettel világíthatjuk meg: „Ha az embernek Istennel kapcsolatba kell kerülnie, és Tőle kell valamit elfogadnia, annak úgy kell történnie, hogy nem az ember kezdeményez, és nem ő teszi le az első követ, hanem egyedül Isten az, aki az ember bármilyen keresése és vágyakozása nélkül előáll, és ígéretet tesz."

16 Luther tanításának középpontjában az a meggyőződés áll, hogy az üdvösség egyetlen forrása afiducia, az Istenbe vetett feltétlen bizalom. Ez a bizalom Isten ígéretéből táplálkozik, amelyet igéjében nyilvánít ki számunkra. Az ember hívő szívvel fogadhatja a felkínált isteni kegyelmet: ennél többre azonban nem képes, mert az emberi cselekvés - amely az ősbűntől fogva teljesen az önszeretet igájában van - nem tudja befolyásolni Isten akaratát.

17 Luther felfogásában nincs helye az áldozatot bemutató papság kegyelemközvetítő szerepének, a szentségek fontossága pedig - katolikus bírálói szerint eltörpül nála a szentírásolvasás és a hithirdetés jelentősége mellett.

18 Luther gondolatai szükségképpen a mise kritikájához vezettek, de kétségtelen, hogy kritikájának élét az egykorú misegyakorlat súlyos torzulásai nagyban fokozták. Az Ein Sermon von dem Neuen Testament, das ist von der heiligen Messe című röpirat 1520 áprilisában jelent meg. Luther misefelfogásának legtöbb elemét már megtalálhatjuk benne. Krisztus utolsó vacsorán mondott szavait: testamentumát, az általa kötött új szövetséget és a bűnbocsánat ígéretét állítja a középpontba. Elveti azonban azt a tanítást, amely szerint a pap a bűnök bocsánatáért áldozatot mutat be Istennek. Szerzetesi tapasztalatai ugyanis arra a meggyőződésre juttatták Luthert, hogy az üdvösség kérdésében nincsen különbség klerikus és laikus között. Ez a felismerés már az 1519-es