Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

A gondolat vándorútján - NÉMETH JUDIT: A bárány megöletik...

NÉMETH JÜDIT A bárány megöletik... Luther katolikus ellenfeleinek misefelfogása Az alábbi tanulmány inkább rövid vázlat, mint részletes elemzés. A bevezető részben azonban így is szánnom kell néhány mondatot a kora újkori katolikus egyház általános jellemzésére, valamint a misefogalom történeti kialakulására és Luther misekritikájára. Szeretném bemutatni, hogy ez a kritika mennyire serkentően hatott a kortárs miseteológiára, amelynek tartalmi gazdagságából, misztikus kultúrájából talán a vázlatszerűség is képes valamit visszaadni. A kora újkori katolikus egyház jellemző vonásai A külső történések terén az újkor kezdete - a nagy földrajzi felfedezéseket leszámítva - nem válik el a középkortól. A változás sokkal inkább az európai kultúra egyfajta nagyon mély szellemi „átrétegződésében" mutatkozik meg, amely folyamat azonban hosszabb időt vett igénybe. Kezdeteit már a középkor zenitjén megfigyelhetjük, meghatározó szakasza azonban a késő középkor: a maradandó irányvonalak ekkor alakulnak ki. A modern kultúra első zárt formája a reneszánsz (humanizmus) volt. Kialakításában és fenntartásában az egyház még igen jelentős szerepet játszott. Mégis észre kell vennünk, hogy ez a kultúra lényegét tekintve nem egyházi, hanem erősen - néha szinte teljesen - világi jellegű. Az élet középkori egysége felbomlott, megszűnt a hit, a szokások és a gondolkodás egységes rendje. Az újkor szellemi és vallási forradalmai véglegesítették ezt a helyzetet. Az eredmény (minden nagyszerű vallásos teljesítmény dacára) nem a világ megszentelése, hanem ellenkezőleg: az egyháznak, a szentnek az elvilágiasítása volt. A humanizmus - legalábbis gyakorlatában - szembekerült a keresztény tanítással, később magával az egyházzal is. Az egyházi vezetők - az egyházellenes mozgalmak hatására - nem a felelős munkatársi viszonyból fakadó önkéntes alárendelődésre, hanem a fennálló állapot megőrzésére és a passzív engedelmességre helyezték a hangsúlyt. Ez a viszonyulás újabb tömegeket ösztönzött szakításra. Az egyházon belül azonban a középkori klerikalizmust még az „ancien régime" időszakában sem sikerült legyőzni. Az uralkodó álláspont képviselői lényegében azt vallották, hogy a klérusból, illetve a hierarchiából áll az egyház. A népet a lelkipásztorkodás tárgyának, objektumának tekintették, ahelyett, hogy az egyház létének szubjektumává alakították volna át.