Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

(alkalmazkodást), vagyis az olyan helyi vallási szokások megtartását, amelyek nem ütköznek a katolikus erkölcs szabályaiba. A döntés hatására 1551-ben már 30000, 1580ban pedig 150000 keresztény élt Japánban. Azonban egyrészt a japán belpolitika centralizációja, másrészt némely misszionáriusok alkalmazkodásképtelensége miatt a növekedés 1593-ban megállt, 1597-ben pedig keresztényüldözés kezdődött. 1598-ban a spanyol domonkosok és ágostonos kanonokok folytatták az agresszív térítést, amely 1614-ben újabb véres keresztényüldözéshez és az összes misszionárius száműzéséhez vezetett. Kínában a jezsuita Matteo Ricci (1552-1610) végzett jelentős munkát. Buddhista szerzetesi köntösben missziónak, s megtanulta a klasszikus kínai nyelvet is. Csillagászati tudása pedig nagyban növelte a tekintélyét. Később, 1690-ben Pekingben püspökséget alapítottak. A nehézségek itt is az alkalmazkodás hiányából adódtak. Bár VII. Sándor pápa 1656-ban engedélyezte a helyi, kínai rítust, de hiába volt sikeres a módszer, 1742-ben - többszöri korlátozás után - XIV. Benedek véglegesen betiltotta. Pápák a misszió előmozdításáért Ebben az összefoglalásban nem elemezzük részletesen a pápák missziós tevékenységét. Célunk csupán a téma történeti ismertetése, valamint annak bemutatása, hogyan látták ezt a kérdést a római egyház központjából. Az 1600-as évek elejétől kezdve a pápák kifejezetten támogatták a missziókat. V. Pál (1605-1621) erősen hallgatott Aquaviva jezsuita generálisra. VIII. Orbán (1623-1644) erősen támogatta Ázsia, Afrika és LatinAmerika misszióját. Afrikában Egyiptom, Líbia, Etiópia és Marokkó földjén már az első századoktól kezdve ismerték a kereszténységet, de az iszlám terjeszkedésével párhuzamosan az itteni hittérítés elhalt. Az 1400-as évek végétől - a portugál jelenlétre támaszkodva - újra intenzívebben folyt a misszió. VIII. Orbán missziós szemináriumok felállítását sürgette Amerika spanyol és Afrika portugál fennhatóságú területein. Az erkölcsileg nem teljesen feddhetetlen VII. Sándor (1655-1667) Párizsban is missziós szemináriumot alapított, ezenkívül megtiltotta a misszionáriusoknak a kereskedést, és a gyarmatosítóktól való távolságtartásra kérte őket. XI. Ince (1676-1689) Afrika lakosságának védelmében betiltotta a rabszolga-kereskedelmet. XII. Ince (1691-1700) sokat tett Afrika, Ázsia és Kalifornia misszionálásáért, még a kínai császárhoz is követeket küldött. Utóda, XI. Kelemen prófétai bölcsességgel karolta fel a kínai rítust, egyetlen kikötése az volt, hogy Konfuciuszt ne istenként, hanem csak tanítóként tiszteljék. XII. Kelemen (1730-1740) tibeti és tatár missziót kezdeményezett, de a kopt pátriárkával is felvette a kapcsolatot. XIV. Benedeket (1740-1758) toleráns elveiért a protestánsok is kedvelték. A portugálok az ő idejében űzték el Paraguayból a jezsuitákat, akik pápahű irányvonalat képviseltek, és felléptek a gyarmatosítók ellen. A következő évtizedekben - főleg a francia forradalom és a napóleoni háborúk miatt - a római egyházfők csak keveset foglalkoztak a misszióval. XII. Leó (1823-1829) a térítő munka támogatása érdekében átszervezte a Propaganda Fide kongregációt. VIII. Pius (1829-1831) sokat foglalkozott az Amerikai Egyesült