Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

taságát, másfelől befolyását biztosító hatalmi hálónak tekintette az általa felügyelt püspökségeket és szerzetesrendeket. Nyugat-Európa missziótörténete igen érdekes kultúrmisszió-történet, amelynek során a hittérítő munka egyben a pápai hatalom politikai befolyásának megerősítését is szolgálta. Igaz, hogy a Szentszék - mint királyok és fejedelmek feletti jogintézmény - gyakran arra is törekedett, hogy a világi uralkodók ellentéteit elsimítsa. Másrészt az egységes európai kultúra, oktatási és naptárrendszer, valamint a liturgia által szabályozott életmód kialakítása terén igen sokat tett a Rómaközpontú missziós tevékenység. Canterburyi Szent Ágoston pápai megbízással kezdett az angolszászok között miszszionálni (597), bár a kereszténység már sokkal korábban is megjelent a brit szigeten. Az írek között Szent Patrik (445) térített. A germán népek apostolának Szent Bonifáciuszt (Winfrid) tartják; itt a misszió a 7-8. században nagyrészt be is fejeződött. A csehek Metód révén ismerkedtek meg a kereszténységgel (975). Az oroszok kereszténységre térítője Vlagyimir nagyfejedelem volt, Kijev központtal szerveződött az egyház (988). A magyarok Szent István vezetése alatt tértek meg, de korábban is működtek az ország területén nyugati, illetve keleti (bizánci) hittérítők. Nem szabad elfelejtkeznünk Szent Gellért hatásáról sem. Svédországban III. Olaf király térített. A nyugateurópai misszió all. században jórészt befejeződött, ezzel szemben az északi balti népek 1180 körül, a finnek 1156-57 táján - Szent Erik kezdeményezése nyomán - ismerkedtek meg a kereszténységgel. A litvánok között csak jóval később, 1386 után többek között Nagy Lajos király leánya, Hedvig segítségével - kezdték meg a térítő munkát. Érdemes azonban megjegyezni, hogy az újabb középkori rendek - domonkosok, ferencesek - tulajdonképpen egyfajta „belmissziós" módszert is kifejlesztettek a városi pasztoráció számára. Rendházaikat a városokban építették, és népmisszióik komoly hatást értek el az itteni lakosság körében. Az említett időszakban a keleti egyház is hasonlóan erőteljes missziót folytatott. Az oroszok és bolgárok megtérítésében Cirill és Metód játszott meghatározó szerepet. Az orosz egyházat Szent Vlagyimir fejedelem Kijev központtal építette ki (988). A keleti térítés egyben azt jelentette, hogy az érintett területeken a liturgia és a naptár a nyugati kereszténységétől eltérő formában szilárdult meg. Misszió a reformáció után Ma már a római egyházi vezetés előtt is nyilvánvaló, milyen tragikus hiba volt Luther Márton lelki és vallási megújulási kísérletét egyházellenes politikai támadásnak értelmezni. A kései felismerés azonban nem változtat azon, hogy a nyugati kereszténység számos egyháztestre hullott szét, és ez a helyzet a hittérítő munkát is erősen befolyásolta. A reformáció után a küzdő felekezetek egymás rovására próbáltak híveket szerezni Nyugat-Európa keresztény országaiban. Míg a korábbi misszió számára a Biblia az egyház által értelmezett - fontos segédkönyv volt, most ágyútalp lett, amelyről a másik fél egyházszervezeti bástyáit lehetett bombázni. A skolasztikus filozófiába és más gondolatrendszerekbe kényszerített evangéliumi idézetek lövedékek voltak, ame-