Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

Rövid missziótörténet Az ősegyházban Pál apostol végezte a legsikeresebb missziót,

4 pontosabban az ő tevékenységéről maradt fenn a legtöbb írott forrás; ennek ellenére 67-ben, Pál halálának idején még csupán néhány ezer keresztény élhetett a Római Birodalomban. Bár a keleti részek missziója sokkal intenzívebben folyt, az idevonatkozó részadatok száma mégis kisebb. 170 körül 26 kis-ázsiai püspökségről tudunk, míg Szíriában a népességnek talán egyharmadát alkották Krisztus hívei. Edesszában még az 1. század végén vezető vallássá lett a kereszténység. Örményországban a 3. században kiépült hierarchia működik, ugyanebben az időben már Perzsiában és Indiában is megtalálható a keresztény kisebbség.

5 A görögországi és a nyugati misszió kezdeteiről több részadatunk van: Korinthoszban, Athénben, Thesszalonikában és Filippiben az első század végén jelentős keresztény közösség létezett. Itáliában az egyik legrégibb püspökség Róma, de 250 körül már száz püspökséget regisztrálnak. Pál leveleiből arra következtethetünk, hogy Pannóniába

6 és Dalmáciába (Róm 15,19; lTim 4,10) még az ő idejében eljutott a kereszténység. Pannóniából több ókori püspökséget ismerünk, például Cibalae (Vinkovci), Mursa (Osijek, Eszék), Sirmium (Sremska Mitrovica, Mitrovica), Siscia (Sisak, Sziszek). Galliában Lugdunum (Lyon) 177-ben már püspökség volt. Origenész és Tertullianus úgy tudja, hogy a brit szigeteken régóta élnek keresztények. Annyi bizonyos, hogy az arles-i zsinaton (314) jelen volt Londinium (London) és Eboracum (York) püspöke. Hispániába a hagyomány szerint maga Pál vitte a Krisztus-hitet. Bizonyítható, hogy a 3. században már népes keresztény közösségek éltek ott. ÉszakAfrikában Karthágó 200 körül fontos egyházi központ volt, de rajta kívül is számos virágzó gyülekezet létezett, hiszen a 256-os karthágói zsinatra 87 püspök gyűlt össze.

7 A hagyomány szerint Egyiptomban Márk evangélista térített. A 2. században az alexandriai keresztény egyház végzett az országban alapos missziót.

8 E néhány mondatból is nyilvánvaló, hogy a kereszténység a hittérítés közben igen különböző kultúrákkal - vallásokkal és filozófiákkal - találkozott. E helyzetből új kérdések fakadtak, amelyeket zsinatokon igyekeztek tisztázni; közben a kibontakozó apologetikát is segítségül hívták. A Konstantin utáni - birodalmi szervezetet építő egyháznak egyre gyakrabban kellett szembenéznie hasonló jellegű feladatokkal. Középkori misszió A középkori egyház már nem mozgalom, hanem közintézmény, missziója pedig erőteljesen összefonódik a diplomáciai misszióval. A másik sajátosság, hogy a Nyugat-római Császárság csődje után Róma püspökének közfeladatok ellátására kellett felhasználnia vallási tekintélyét és a felügyelete alatt működő egyházi struktúrát.

9 A pápaság Európa-misszióját az örökölt birodalmi elv erősen befolyásolta. Róma püspöki széke - a középkorban már mint Szentszék - a két kard elméletén alapuló legitimációt nyert, és így olyan intézménnyé vált, amely a nyugat-európai fejedelmi hatalom szakrális hitelesítője volt. A római pápa missziós diplomáciája egyfelől védte a katolikus hit tisz-