Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - BENYIK GYÖRGY: Misszió, avagy új evangélizációa római katolikus egyházban

BENYIK GYÖRGY Misszió, avagy új evangélizáció a római katolikus egyházban Bibliai alapelvek Az összes keresztény egyház missziós egyház. E sajátságáról nem is mondhat le, mert Jézustól kapott prófétai küldetését teljesíti, amikor engedelmeskedik az Úr parancsának, amelyet apostolainak adott (Mt 10,5-15; Mk 6,7-12; Lk 9,2,T0,1;22,35; Jn 4,38; 17,18;20,21). Az apostoli küldetés kezdetben a zsidóságra irányult, majd egyre inkább univerzális parancs lett belőle, amely már a pogányok misszionálását is magában foglalta (Mt 28,18; Mk 16,15; ApCsel 1,8;22,21;26,17; Róm 10,15; 1 Kor 1,17; 2Kor 5,20 stb). A vallásszociológusok számára máig is kérdés, hogyan lett all rezignált emberrel induló kereszténység a 3. század végére milliós lélekszámú egyházzá. A vezető misszionáriusokat kezdetben aposztolosznak nevezték (a szó görög jelentése: „küldött"), míg a hittérítő célú igehirdetést a középkorban kezdik a missio (latinul „küldetés") szóval jelölni. Az idők folyamán előbb Európa népeit, később pedig más földrészek lakóit is missziónálta a kereszténység.

1 A keresztény hittérítés történeti vizsgálatára csak nagyon röviden térhetünk ki. Annyit azonban megjegyzünk, hogy a 20. századig a misszió általában nem korlátozódott az újszövetségi üzenet hirdetésére, hanem - spontán és reflektálatlan módon - a görög-római eredetű filozófiai és jogi kultúra továbbadását is végezte. Ráadásul a miszszionáriusok általában eredeti hazájuk kulturális és politikai érdekeit is érvényesíteni próbálták, ezért a vallási és a diplomáciai küldetés szorosan összefonódott, és a misszió gyakran a gyarmatosítás előkészítője volt. A római katolikus egyház a II. vatikáni zsinaton radikális lépéseket tett a politikai-diplomáciai érdekérvényesítés, valamint a misszió elválasztására.

2 Ez a szétválasztás - amely igencsak időszerű volt - nehéz feladat elé állította a központilag szervezett, a trentói zsinat óta (1545-1563) mindjobban globalizálódó római egyházat. Mit lehet megtartani a helyi kultúrából és vallásból, másrészt hogyan lehet lefordítani az evangélium üzenetét az adott nép vagy ország kultúrájának nyelvére?

3 Abban mindenki egyetértett, hogy az érintett kultúrát - már csak a hatékony munka érdekében is - tiszteletben kell tartani, sőt építeni kell rá, de az elv gyakorlati megvalósítására nem tudtak központi utasításokat adni. Ez a nehézség sajátosan jelentkezett a szertartási szövegek nemzeti nyelvű fordítása közben: az évezredes múltú latin kifejezéseket csak a legnagyobb nehézségek árán tudták nemzeti nyelvű szavakkal helyettesíteni, és tudomásul kellett venniük, hogy a jelentés sohasem lesz egészen azonos, legföljebb megközelíti az eredeti értelmet.