Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 12 (2006) 1-2. sz.

Seminarium Ecclesiae - GONDA LÁSZLÓ: A protestáns iskola mint misszió?

rendjét hivatott - jelként - felmutatni a világban. Newbigin nyomán akár úgy is fogalmazhatunk, hogy az egyház az Isten országa által meghatározott alternatív kultúrát mutatja fel, amelynek paradigmája a Krisztus-követés. Témánk szempontjából tehát azt mondhatjuk, hogy a mai egyházi iskola és a miszszió kapcsolatában szintén meg kell különböztetnünk intencionális és dimenzionális elemeket. Ha így teszünk, akkor elkerüljük az egyoldalúság csapdáját, amely az iskolát csupán az evangéliumhirdetés terepévé degradálja, de azt a rosszul értelmezett kultúrprotestantizmust sem követjük, amely csupán nagyon áttételes módon kívánja közvetíteni a protestáns ethoszt és esztétikát. Ellenben lehetőségünk nyílik a misszió holisztikus, az Isten-ember-világ viszonyrendszer teljességét szem előtt tartó értelmezésére az iskolában is. A protestáns iskola mássága A gyakorlatban a protestáns iskola missziója az intézmény másságában, a többi iskoláétól eltérő voltában nyilvánul meg. E másság forrása az a tudatosan vállalt hitvallás, hogy a protestáns iskolában az élet minden területén az evangélium inkulturációjának kell megvalósulnia. Szűcs Ferenc ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „...[hogy] mit jelentene az inkulturáció egy posztszekuláris társadalomban? Ez a keresztyén misszió és igehirdetés legsürgetőbb kérdése."

27 A folyamatnak azonban mindenképpen része az evangélizáció, azaz a tanulók és pedagógusok között végzett konkrét hitébresztő szolgálat, amely a liturgikus alkalmakon (istentisztelet, áhítat), a szervezett körökben (bibliaóra, ifjúsági gyülekezet) és a hittanoktatásban csakúgy megjelenik, mint a hitben elkötelezett pedagógusok (és diákok) személyes bizonyságtétele útján.

28 Úgy is mondhatjuk, hogy a felsorolt esetekben az intencionális misszió iskolai megjelenéséről van szó. Az evangélium inkulturációjának folyamata ugyanakkor az oktatásban és a nevelésben, valamint az iskolai élet minden más vonatkozásában is megjelenhet, így valósul meg a dimenzionális misszió. Szűkebb értelemben véve ez a protestáns kulturális hagyományba történő bevezetést, valamint a tradícióból táplálkozó alkotókészség kifejlesztését jelenti, elsősorban a humán tantárgyak oktatásának keretében. A „kulturális globalizáció" hatásával szembesülve szinte szélmalomharcnak tűnik egy alternatív kulturális kánon felmutatása, azonban - ismét Szűcs Ferencet idézve - „...ezzel a [globalizációs] valósággal kell számolnunk, amikor az evangélium és a kultúra hazai kapcsolatáról bármit is mondunk. Ebből azonban nem következhet az örökséget olcsón feladó rezignáció. Újra megnyílt iskoláinknak tudatosan fel kell vállalniuk ennek az elfelejtett anyanyelvnek a felfedezését és megszerettetését."

29 Az inkulturációs folyamat következő szintjén a protestáns kultúra már egyfajta iránytűként jelenik meg, amely az élethez és a világhoz fűződő viszonyban kínál eligazítást.

30 A protestáns kulturális identitás tartalmának meghatározása korunk kontextusában komoly kihívás, amely elmélyült kutatómunkát igényel, és szintén a teológiai tudományosság és a protestáns „világi" értelmiség alkotó párbeszédét feltételezi. E