Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

REÜSS ANDRÁS A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai Közügy A teológiai képzés közegyházi ügy, ezért az egyházi nyilvánosság elé tartozik. Isten né­pének nemcsak joga, de kötelessége is megvizsgálnia minden igehirdetést (Mt 7,15; Jn 10,8.14.27; Róm 16,17-18; lKor 10,14; Gal 3,4; Kol 2,8; IThessz 5,21; 2Thessz 2,3), ebből pedig az következik, hogy részt szabad, sőt részt kell vennie a teológiai képzésről folyó diskurzusban. Együtt gondolkodva mindannyian szembesülhetünk az elvárások­kal, a lehetőségekkel, valamint azokkal a feladatokkal, amelyek helyzetünk függvényé­ben nehezednek reánk. A teológiai képzés az evangélikus egyházban mindenkor kritika tárgyát képezte. Érthetően: hiszen nem lehet független a kortól, amelyben működik. Hamis azonban az a kép, hogy van egy jól működő egyház, s benne egy rosszul működő képzés. Min­denkor kölcsönhatásokban kell gondolkodni: a teológiai képzés ereje-gyöngesége továbbgyűrűzik az egyházban, míg az egyház ereje-gyöngesége visszatükröződik a teológiai képzésben. „A teológust az egyház neveli. Otthoni és tanévi gyülekezetének élete, a papok, akikkel találkozik, és akiket megfigyel, az egyházi megújulás, amelynek sodrába kerül, vagy az egyházi élettelenség, amelynek iszapja húzza. Magyarországi evangélikus egy­házunk megelevenedésének sok áldott jelét vettem észre teológusokon, viszont teo­lógusok közönyében ismerős nemtörődömségre bukkantam: ugyanezzel találkoztam már kint az egyház életében, szolgatársak magatartásában. Amilyen az egyház, olyanok a teológusai. Amikor a teológus-ifjúságnál örvendetes jelenségeket tapasztalunk, a megújhodó egyház hullámveréséért adhatunk hálát, s amikor szomorú jelenségeket látunk teológusoknál, egyházi önvizsgálatot és papi önkritikát kell tartanunk." (Veö­reös 1951, 527. o.) A teológiai képzéssel nem szabad úgy foglalkozni, hogy az oktató - mintegy a mun­dér becsületét védve - mindenáron bizonyítani próbálja a képzés kiválóságát. Ellenben annak sincs értelme, hogy az együttgondolkodás panasznappá változzon. Tanulmá­nyom célja tehát nem a védekezés, de nem is a támadás. Inkább provokálni szeretnék a szó eredeti és békés értelmében: ösztönözni szeretném az eszmecserét. Annak felté­telezésével, hogy a testnek sok és sokféle tagja van, amelyeknek összhangban kell mű­ködniük.

Next

/
Thumbnails
Contents