Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - REUSS ANDRÁS: A hazai evangélikus teológusképzés gondjai és távlatai

Egykor és most Lelkészi szakfolyóiratunk, a Lelkipásztor évfolyamai tanulságos képet adnak a teológiai képzésről is. A kezdettől (1925) követett szerkesztői eljárás szerint minden szám elejére a lelkészek életével, munkájával vagy képzettségével kapcsolatos írás került, így időről időre valamelyes képet kapunk egy-egy korszak lelkészi karának helyzetéről. Ez a kép nemcsak a lelkészek társadalmi helyzete, hanem belső, lelki élete szempontjából is mindenkor tanulságos. Azonban nehéz volna megítélni, hogy a lelki élet kérdései mikor voltak súlyosabbak, s mikor kevésbé azok. Annyi bizonyos, nem tekinthetünk úgy a múltra, hogy akkor minden rendben volt, míg ma nyomasztó gondok nehezednek ránk. A mai gondok elsősorban azért nyomasztóak, mert a mi gondjaink, és nekünk kell róluk számot adnunk. A teológiai képzés története azt bizonyítja, hogy számos kérdésnek több évszázados múltja van. A tudomány és a hit, az egyház és a tudomány, az egyház és a hit, az elmélet és a gyakorlat, a személyes hit, a lelki élet, az életvitel, a teológiát végzettek szolgálatkészsége és szolgálati alkalmassága, a lelkészjelöltek megvizsgálása - ezek állandóan vissza-visszatérő kérdések. Olyannyira, hogy valójában ma sem tudunk melléjük újat sorolni. Napjainkban azonban egy-egy régi kérdésnek mindig sajátos, korunkra jellemző vetületével találkozunk, ezért nem mondhatjuk, hogy elődeink már tudták a megoldást a mi bajainkra. Más kérdés, hogy érdemes odafigyelnünk egykori válaszaikra vagy válaszkísérleteikre. Egyetemi képzés Az egyetemi fokú teológiai képzés igénye már 1908-ban felvetődött, amikor először protestáns, majd néhány év múlva Pozsony székhellyel evangélikus, illetve Debrecen székhellyel református felekezeti fakultás felállítását követelték a két egyház illetékesei (Kiss 1943, 4. o.; Prőhle 1990, 82. o.). 191 l-ben a kultuszminiszter tett ilyen értelmű előterjesztést (Prőhle 1990, 82-83. o.). Azonban már ekkor megszólaltak az ellenvetések, amelyek továbbéltek a soproni teológiai kar 1923-as megalapítását követően is. így a karnak a pécsi egyetemről történt 1950-es leválasztását és az Evangélikus Teológiai Akadémia egyidejű létrehozását egyesek sajnálták, mások üdvözölték (Prőhle 1990, 8283. o.). Az országgyűlés 1990-ben úgy határozott, hogy ismét egyetemi rangú intézménynek ismeri el ezt az akadémiát, amely 1998 óta használja hivatalosan az Evangélikus Hittudományi Egyetem elnevezést. A mai intézmény azonban nem úgy egyetem, mint a soproni fakultás volt, és ez nem kizárólag a hivatalos név különbsége. A soproni teológiai kar állami egyetem állami fakultása volt, ahol a tanárok kinevezésében az egyház vétójogot gyakorolhatott. Teológiánk ellenben a Magyarországi Evangélikus Egyház egyeteme, ahol az egyetemi tanács döntését az országos presbitériumnak jóvá kell hagynia, majd az oktatási miniszteren keresztül a köztársasági elnökhöz kell felterjesztenie. A felsőoktatási törvény előír ugyan bizonyos adminisztratív és szervezeti kötelezettségeket, amelyeknek betartása a képzési és a hallgatói támogatás szempontjából való-