Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Seminarium Ecclesiae - KOZMA ZSOLT: A kolozsvári protestáns teológia

rített. 1952-ben az intézet megkapja a doktoráltatási jogot és a díszdoktaori cím adományozásának a jogát is. 1959-ben a kultuszminisztériumtól új szabályzat érkezik, amely szerint megszűnnek a tagozatok, s a teológia felveszi az egységes jelzőt. Az elnyomás éveiben egyházaink és teológiánk testén két nagy érvágás történt. Az 1956-os forradalom utáni években több református, evangélikus és unitárius tanárt és teológust tartóztattak le, akik 5-6 évet töltöttek börtönben. 1980 és 1989 között az állam drasztikusan korlátozta a teológusok létszámát: évente csak 8 református, 2 unitárius és 1 evangélikus hallgatót vehettünk fel. A numerus clausus csak az 1989-es változások után szűnt meg. Ekkor nyílt lehetőség arra, hogy a teológia tagozódjék, s az egyház felállította a református, az evangélikus, az unitárius és a Nagyszebenben működő német evangélikus fakultást. Jelenleg teológiánk neve: Protestáns Teológiai Intézet. Bár egyházaink és teológiánk megsínylették a diktatúra éveit, de az „ahogy lehet" korszakot átvészeltük. Akkor még csak reméltük, most már hitbizonyossággá vált, hogy az a gonosz, amit mások ellenünk gondoltak, jóra fordult. Egyházi teológiánk átment a hitpróbán, és megerősödve került ki belőle. Történelmünk határpontjait, a korszakjelző éveket fel kell jegyeznünk, ezek azonban mind alá vannak vetve az egyetlen „korszakformáló" eseménynek, amelyet istentiszteleti helyünk, a díszterem szószéke fölött fekete márványba vésett felirat jelez: Verbum caro factum est. Arra kell törekednünk, hogy tanításunkat, nevelésünket, egész életünket hozzá igazítsuk. Lelki-szellemi arcél A fenti száraz kronológiából bizonyára nem rajzolódik ki belső életünk képe, az a lelkiszellemi arcél, amely sajátságossá teszi teológiánkat. Ennek szellemtörténeti vázolása nem csupán múltba tekintés, hanem olyan, immár történeti távlatból végzett eszmélkedés, amely jelenlegi habitusunkat is meghatározza.

3 Most nem szólhatok a 17. századi protestáns ortodoxia és puritanizmus teológiai harcairól, bár hatásuk ma is érezhető gondolkozásunkban. Azonban lényegesebbnek kell tartanunk az utolsó mintegy 120 év szellemi mozgásait. Bizonyos mértékig óvakodnunk kell a korszakosítástól, mert a rajtunk átment és bennünk lecsapódott irányzatok átfedik egymást, ezért a jelzőket (liberális, kritikai, építő, pietista, újreformátori stb.) sem abszolút értelemben használjuk, mintha ezek a többi irányzatot kizárták volna. Még két megjegyzést kell megelőlegeznünk. Az érintett korszakban Erdély több történelmi (országhatárok váltakozása) és egy társadalmi meghatározottságba (kommunizmus) került, amelyek a szellemiséget, lelkiséget érintették ugyan, döntően azonban nem formálták át. S bár az erdélyi teológiai tanárok jöttek, mentek, nyomot hagytak, de az eszmei vonal töretlen maradt.

4 1. A Nagyenyedről kiindult és Kolozsváron tetőzött erdélyi liberalizmus nem volt olyan sivár, mint az európai teológiai liberalizmus általában. Három jellegzetessége miatt tekinthetjük pozitív teológiának, pontosabb megfogalmazásban építő kriticizmus-