Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SZABÓ PÉTER: A Thököly család és a görög-római kultúra

Gábor gyulafehérvári palotáját például Julius Caesar és Nagy Sándor tetteit ábrázoló flandriai kárpitok díszítették.

21 Azonban szokatlan volt, ha a hó'störténeteken kívül a görög-római szerzők regényeit, novelláit is képekben mutatták be. Szerintünk éppen ez a ritka eset történt meg Késmárkon. Az ilyen jellegű falképciklus a programadó átlagon felüli tájékozottságát, olvasottságát és - mivel a szelektálás az egyik legmagasabb fokú intellektuális tevékenység

22 - intelligenciáját bizonyítja. A késmárki falképek harmadik eleme, a különös - és az antikvitás irodalmának mélyebb tanulmányozását bizonyító - témaválasztás közvetve azt is sugallhatja, hogy Stenius Simon Thököly Istvánnak ajánlott görög nyelvű zsoltárfordításaival egyszerűen tanítványának antik műveltségét kívánta ünnepelni. A rejtélyes képet Bruckner Győző az ajtótól balra, egy köríves felirat mezejében fedezte fel. (Alig kétséges, hogy a festménynek az ajtótól jobbra párdarabja is lehetett, ezt azonban már a régész-művészettörténész nem találta meg.) A felirat töredékesen fennmaradt formájában nehezen értelmezhető, nagy értékét jelenti viszont, hogy közli a freskók keletkezésének dátumát. „Umbra lutum 1639... rerum sol..." Ami a képet illeti, szükséges Brucknert szó szerint idéznünk: „A köríven belül tréfás képet látunk, ugyanis egy szamárbőrbe bujt ember egyik kezével egy kerítésen belül álló fába kapaszkodva akarja megrázni, amit a fa mögött álló alak (férfi-e vagy nő, nem lehet kivenni) egyik kezével megakadályozni igyekszik. A másik fa mögött is látunk még két homályos emberfejet. A szamárbőrbe bujt ember mögött pedig eliramodnak a kutyák."

23 A falképet leíró tudós tanácstalanul állt a kép programja előtt, s annak mondandójához nem fűzött magyarázatot. Ismerve Thököly István klasszikus műveltségét, arra gyanakodtam, hogy a késmárki főúr valamely ókori szerző művének egy fontos részletét kívánta képben látni. Az ember-szamár párhuzam és metamorfózis, az emberek szamárral kapcsolatos történetei elterjedt toposzai az antik irodalomnak. Ott van Midasz fríg király, akit ostoba gőgje miatt Apollón szamárfülekkel büntetett, s aki így kerülhetett be Ovidius Metamorphosesébe. Egy 158l-es frankfurti Metamorphoses-kiadás Magyarországon is olyan népszerű volt, hogy illusztrációi alapján mézeskalács-fadúcokat metszettek.

24 Egy kevésbé ismert ovidiusi történetben az ifjú Priapus és Lotis nimfa szerelmének beteljesülését Silenus - a kert őre - szamarának hangos ordítása zavarta meg. „S, ím a szamár, Silenusnak buta hátasa, ekkor, / épp legrosszabbkor, bődül el éktelenül."

25 A késmárki falfestményen szamár és kert ugyan szerepel, ám nyilvánvaló, hogy Ovidius nem ad magyarázatot a szamárbőrbe bújt ember alakjának kilétére. Ellenben egy másik ismert Metamorphoses - Lucius Apuleius regénye, nálunk ismert címével Az aranyszamár - egyenesen kínálja magát a falkép-jelenettel való szembesítésre. Az afrikai származású Apuleius (Kr. u. 125-180) műveltségében összetevődtek Athén és Róma kulturális hagyományai. Az aranyszamár című regénye inkább görög gyökerű, s egy régi görög elbeszélésből meríti eredetét. (A Kr. u. 2. század kezdetén az ismert szatirikus, Lukianosz is feldolgozta a történetet.)

26 A „görögös műveltségű" Thököly István talán különös vonzalmat táplált a görög-latin kultúrájú Apuleius iránt. Az észak-afrikai szerző írásai - amint a korabeli könyvesházak jegyzékeiből tudjuk - nem voltak ismeretlenek a 17. századi hazai olvasóközönség számára. Thököly István könyvtárának jegyzékét ugyan nem ismerjük, ám az erdélyi szász pol-