Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SZABÓ PÉTER: A Thököly család és a görög-római kultúra

magyar hősök, híres emberek, királyok portréi domináltak: megfogalmazásukhoz ekkor már metszetgyűjtemények, mintakönyvek álltak a helyi festők rendelkezésére.

12 Ugyanilyen tárgyú, ma már csak leírásokból ismert falfestmények - királyképek és nevezetes országos események jelenetei - díszítették egykor a késmárki kastély régi lovagtermét is.

13 Ezekre a témákra elsősorban az az őskultusz tette fogékonnyá a 17. századi arisztokrata famíliákat, amely Európa-szerte valósággal eluralta a felsőbb társadalmi szintek mentalitását.

14 Az erdélyi fejedelemség központjaiban, a fejedelmi házak belső dekorációjában természetesen a fejedelmi abszolutizmus korabeli teóriái is szorgalmazták a királyi elődök panteonba rendezését. 15

A késmárki vár királygalériájának korabeli párhuzamát, esetleg közvetlen kapcsolatait a vajdahunyadi vár ebédlőteremmé átalakított felső lovagtermének fejedelmi képmásokkal díszített, festett falszegélyében találhatjuk meg, amely dekoráció minden valószínűség szerint a Bethlen Gábor korabeli építkezésekkel összefüggésben, az 1610-es évek végén készülhetett.

16 A Thökölyek és az erdélyi urak - protestáns köznemesi szervitorok által intézett kapcsolatai részben már ismertek előttünk.

17 Kemény János önéletírása egy későbbi, személyes érintkezést rögzít közte - mint az erdélyi fejedelemség prominens képviselője - és Thököly István között. 1644-ben, I. Rákóczi György Habsburg-ellenes hadjárata idején Kemény János ellátogatott a késmárki kastélyba, s a házigazdáról meleg szavakkal emlékezett meg: „Én magam sok kérésekre bemenvén Késmárkra, Tököly István, az öreg, és fiai igen nagy böcsülettel láttak s vendéglettek vala."

18 Ennek a vendégszeretetnek hangulati aláfestését szolgálhatta a késmárki falképek - most elemzendő - másik ciklusa. A késmárki várkastély kapu felett épült öregtornyának első emelete ebédlőteremként szolgált. Falfestményeiről Bruckner Győző a 20. század elején még képet alkothatott. Az ajtónyílás közelében kétoldalt Bruckner muzsikusok töredékesen fennmaradt alakjait (dobos, dudás, tárogatós, mandolinos) fedezte fel. Azon a falon, amelynek az ablakai a Tátrára nyílnak, két táncba siető pár alakját sikerült megállapítania. Ugyanitt - rekonstrukciója szerint - dúsan terített négyszögletű asztal mellett hat mulatozó személy (két nő, négy férfi) foglalt helyet. Az asztaltól kissé távolabb a „háziasszony", egy ételt felszolgáló apród és egy távozó pár figuráit ismerte fel Bruckner. Az ebédlői jelenet mellett egy erősen rongált freskó csónakázó szerelmeseket mutatott be. A falképek ismertetője szerint a zsánerképek alkotója meglehetősen szerény képességű festő volt, még a perspektíva alkalmazásával is gondjai voltak.

19 A képekhez kapcsolódó eszmei program nem szorul különösebb magyarázatra. Ez a néhány freskó mintegy visszatükrözte azt a víg életet, amely az ebédlőteremben és a késmárki kastély környékén folyt. Kifejezte azt a reményteljes örömöt, amelyet a kulináris és egyéb földi élvezetekkel kapcsolatban Gyöngyösi István - Thököly Imre és Zrínyi Ilona lakodalmi mulatságairól szólva (1683) - így fogalmazott meg: „Mind úri, mind egyéb rendek vigadozni / Fognak: ebbűl sok jót remélvén bokrozni."

20 A lovagterem királygalériája és az ebédlőterem zsánerképei mellett azonban létezett egy harmadik tematikus ciklus, amely Thököly István görög-római műveltségéhez kapcsolódott. A 17. századi főúri és fejedelmi körökben általánosan elterjedt szokás volt az ókor nagyjait és tetteiket falképeken és falikárpitokon szerepeltetni. Bethlen