Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

nyara nem véletlenül jelent meg éppen 1698-ban egy neki tulajdonított vers a Nagykunság pusztulásáról. Ugyanakkor viszont egyetlen korabeli adat sem bizonyítja, hogy Karcagon lett volna lelkész 1697-ben. Ezzel szemben Páti karcagi lelkészkedéséről korabeli feljegyzésünk van, a dr. Földváry Antal által feldolgozott mendemonda viszont tiszabüdi lelkésznek mondja Pátit. Véleményünk szerint a karcagi öregek elbeszélése és a debreceni feljegyzés egyazon eseményre vonatkozik, s ezt az álláspontot Thököly levelei és a fennmaradt török levéltári forrás is megerősíti. A magyarázat talán abban rejlik, hogy az újjáépülő és egyre népesedő Karcag akár két prédikátort is elbírhatott. Az öregek elbeszélése viszont arra is utalhat, hogy Harsányi már hosszabb ideje volt a városban, míg Páti csak a közelmúltban kerülhetett oda, s ezért őrá nem emlékeztek. Az ellentmondást fokozza, hogy néhány karcagi öregember elbeszélésében összemosódott az 1683. évi török hadjárat és a későbbi tatárdúlás emléke, az idős Kenderesiné pedig törököt mondott tatár helyett.

106 Ugyanakkor a Pátiról fennmaradt egyetlen összefoglalás tulajdonképpen irodalmi mű, amely szerintünk inkább a képzeletre, mint a valóságra épül. „Az Praedikátor se felejtődgyék el ezen fizetés alkalmatosságával" 1699 nyarán a török Porta a bulgáriai Csirovec városát és környékét jelölte ki a bujdosó kuruc hadak letelepítésére. A szultáni telepítő levél és az egykorú utasítások, valamint az előző francia fordítása szerint ekkor 1238 magyar katonát, pontosabban 526 lovast és 712 gyalogost írtak össze.

107 Thököly az egyik bizalmi emberét, Pápay Gáspárt küldte a csapatok közé, akit október l-jén részletes utasításokkal is ellátott. Pápay feladata volt átvenni a bujdosó hadak számára kiutalt portai ellátmányt, és annak kiosztását is neki kellett felügyelnie. A Pápaynak adott „instructio" 9. pontja külön foglalkozik a kuruc katonaság papjával is: „9. [NB.] Az Praedikátor se felejtődgyék el ezen fizetés alkalmatosságával, errűl az Úrral és az tisztekkel végezzen, hogy ezen pénz ki osztása alkalmatosságával nyavalyás meg is ruházódhassék; adgyanak jó példát ez iránt az tisztek, és magokébul is az többinek, Istenekhez és vallásokhoz való kötelességekre nézve."

108 A rövid utasítás szerint a hadak számára érkező pénzből a prédikátornak is meg kellett adni a járandóságát, amiről Pápaynak Petrőczy István generálissal és a katonaság tisztjeivel kellett tárgyalnia. Még arról sem feledkezett meg Thököly, hogy a papnak adjanak új ruhát a feltehetően már teljesen elrongyolódott régi helyébe. Mivel erre nem volt anyagi keret, a fejedelem a tisztekre bízta, hogy a katonák és a nemesség tagjaival együtt a saját járandóságukból pótolják ki a prédikátor öltözetét. Feltehetően a prédikátort is katonaként, esetleg nemesemberként írták össze, így a havi ellátmánya ugyan biztosítva volt, az új ruha megvétele, csináltatása viszont nem volt benne a Portáról kiutalt pénzben. Itt említem meg, hogy 2005 nyarán végzett isztambuli levéltári kutatásaim során sikerült megtalálnom Thököly Imre Bulgáriába telepített katonaságának teljes névsorát. Az 1699 szeptemberében készült összeírás négy - két lovas és két gyalog - kapitányság alatt 17 század kuruc katona (1189 fő), valamint 123 nemesember nevét tartalmazza két csoportban. (Az utóbbiak közül 93 fő volt jelen a mustránál, további