Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

Széles Pál szerint „ [a]z tatár rablásakor volt tiszteletes prédikátor Harsányi uram, kit a' tatár elvitt Nagy Bálint kapitánnyal és mintegy 800 embert".

96 A három idős ember egybehangzó véleménye szerint 1697-ben egy Harsányi nevű tiszteletes volt a karcagi református eklézsia lelkipásztora. Ennek viszont ellentmondani látszik a debreceni református kollégium egyik bejegyzése, amely azt állítja, hogy 1697 augusztusában a tatárok Páti Miklós karcagúj szállási lelkészt hurcolták el Konstantinápolyba.

97 Páti Miklósról a fenti bejegyzésen kívül még annyit tudunk, hogy Nagykőrösön született, és 1684-ben végzett a debreceni kollégiumban. Földváry Antal a Református Jövő 1940-es (első) évfolyamában egy rövid írást szentelt az emlékének TurbuczKata könnyei címmel. A felettébb megható, de minden hivatkozást nélkülöző történet szerint Páti Tiszabüdön volt lelkész, amikor a feleségével - Turbucz Katával - és egyetlen fiával együtt elhurcolták a törökök. Mindhárman a konstantinápolyi rabszolgavásárra kerültek, ahol egy „török gazda" Pátit, egy másik pedig feleségét és fiát vásárolta meg. Miután a nagykőrösiek megtudták, hogy mi történt, összeadták a váltságdíjat, és hazajuttatták Pátit, aki ezután faluról falurajárva, nagy keservesen összegyűjtötte a felesége és fia kiváltásához szükséges pénzt, amellyel újra lement Konstantinápolyba. Fiát azonban a török gazda nem akarta kiadni, mivel már török nevelésben részesítette, viszont a fiú nélkül az asszony sem volt hajlandó visszatérni. Annál is inkább, mivel többé már nem tartotta magát méltónak arra, hogy Páti felesége legyen, ugyanis Földváry szavaival - „török gyalázatának áldozata lett". Páti egyedül tért haza. Később vésztői lelkész, egyben a békési traktus esperese lett. 1730 körül török urak utaztak keresztül Nagykőrösön, köztük Páti fia, aki a rokonait kereste a városban.

98 Ugyanakkor az irodalomtudomány egyöntetűen Harsányinak tulajdonít egy 1698ban nyomtatásban megjelent siralmas éneket, amely éppen a Nagykunság legutóbbi pusztulásáról szól. A versfők megkettőzött kezdőbetűiből ugyanis a következő nevet lehet kiolvasni: „HARSÁNYI EV FERENCZ BUJDOSÓ TANITO".

99 A versre először Thaly Kálmán figyelt fel, közölte is a Régi vitézi énekek és elegyes dalok című gyűjtemény második kötetében.

100 Ugyanakkor már Thaly is utalt arra, hogy a vers Szentsei György daloskönyvében is szerepel.

101 Később ez a példány is megjelent nyomtatásban,

102 legújabban pedig Jankovics József adta ki Harsányi versét.

103 Harsányi Ferencnek azonban nem ez az egyetlen ismert műve. Egy latin nyelvű költeménye megtalálható a Debrecenben, 1686-ban megjelent Hedera Poetica-ban, és Szenczi Pál halálára is szerzett egy latin nyelvű gyászverset (Epicedium Perennitati...), amit ugyancsak Debrecenben adtak ki 1691-ben.

104 Harsányi Ferenc korábbi életútját elsősorban Thúry Etele Iskolatörténeti Adattára alapján ismerjük. 1671-ben végzett a debreceni református kollégiumban, és még ugyanabban az évben a hajdúböszörményi iskola rektora lett. Később, 1686-ban Tiszadadára, 1691-ben Balkányra, végül pedig Újfehértóra került lelkésznek.

105 (A tiszadadai és a balkányi adat feltehetően a két megjelent munka alapján került be a szakirodalomba.) Harsányi esetében éppen fordítottjával találkozunk annak, amit Pátinál tapasztaltunk: hagyományok szólnak a karcagi szolgálatáról, illetve az elhurcolásáról, és bizo-