Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

kuruc felkelés idején is jelentős szerepe volt; sőt egyes adatok arra is rámutatnak, hogy éppen ők kezdték el öntudatosan viselni a kuruc nevet. Spankau felső-magyarországi császári főkapitány már 1672 tavaszán így nyilatkozott a „rebellió" fő szítóinak tartott protestáns lelkészekről: „Némely prédikátorok nem keresztyéni buzgóságtól viseltetvén, az Kereszténység természet szerint való Ellenségének szerencsés voltáért az együgyű községet imádkoztatnák, és azzal a Pogánysághoz szítván a Keresztyének közt való gyűlölséget is gerjesztenék."

78 Ugyanakkor jelentős számban találunk a kurucok között protestáns tanítókat, egykori teológiai hallgatókat is. A református kollégiumok diákjainak kuruc érzelmeiről számos korabeli feljegyzés tanúskodik. Cserei Mihály történetíró Teleki Mihály erdélyi kancellárnak rója fel, hogy a bujdosók első támadása idején „Szatmár alatt odaveszte bolondul a sok szép hajdúságot és a Debrecenből s Patakból odagyűlt szép fegyveres deáki ifjúságot".

79 A hegyaljai felkelés idején a sárospataki kollégium Göncre és Kassára üldözött diákjai csatlakoztak a kurucokhoz, és a kollégium egyik volt növendéke, Bálpataki Mihály el is esett a felkelők egyik ütközetében.

80 A kálvinista deákok a kuruc hadsereg műveltebb rétegét képviselték. Thökölynek az 1690-es évekből fennmaradt naplóiból és leveleiből kiderül, hogy az írástudó tiszteket, illetve altiszteket elsősorban két poszton alkalmazták: az ezredtörzshöz tartozó főstrázsamesteri (őrnagy), valamint a századok altiszti karához tartozó strázsamesteri (őrmester) ragban. Nagy László kutatásaiból tudjuk, hogy a korabeli magyar seregekben (századokban) a strázsamesterek többnyire egy személyben seregdeákok is voltak, s ennek megfelelően a zászlótartókéval megegyező fizetésben részesültek.

81 A kuruc hadsereg fennmaradt összeírásaiból és a korabeli jelentésekből egyaránt kimutatható, hogy a főstrázsamesteri és strázsamesteri posztokat betöltő személyek neve mellett igen gyakran ott van a korábbi hivatalukat, végzettségüket jelző „Deák" titulus. Thököly naplója például 1693. május 4-én a pozsareváci kuruc palánk strázsamesterét, István Deákot, 1694. február 3-án pedig a Bujurdelemben (Szabács várában) telelő kuruc hadak „ezeres strázsamesterét", Mihály Deákot említi,

82 1692. szeptember 11én Cserép János gyalogos kapitánynak írt „Ádám Deák nevű egyik strázsamester"éről.

83 A fent említett szokás a Rákóczi-szabadságharc hadseregében is jellemző maradt. Csupán három példát idézek: 1706-ban a törökországi emigrációból hazatért Nyúzó Mihály lovasezredében Mihály Deák volt a főstrázsamester, Eöllyüs János gyalogezredében pedig Felföldi Miklós Deák - aki szintén török földről tért haza - töltötte be a fenti tisztséget.

84 Bár Izsákit a fejedelem minden esetben a teljes nevén említi, a felsorolt adatok valószínűsítik, hogy az egykori kálvinista diákok, teológiai hallgatók közül kerülhetett a kurucok közé. Feltűnő, hogy Thököly, aki a naplójában folyamatosan beszámol Izsáki elfogatásáról és elítéléséről, egy szóval sem említi meg, hogy a főstrázsamester milyen vádak alapján érdemelte volna meg a halált. Erre csak az 1694. január 7-én és 11-én Sándor Gáspárhoz, portai követéhez írott leveleiből derül fény. A levelek egybevetése alapján kiderül, hogy nem sokkal korábban lázongás tört ki a jeni-palánki kuruc őrség körében, amely során mintegy 80 hajdú átszökött a császáriakhoz.

85 Bebizonyosodott, hogy Izsáki volt