Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
vezérnek, - nem ellenezhetni, hogy tudniillik az gyilkos addig el ne bocsáttassék, míg az vezér oda nem megyén, hogy akkor osztán ezen dolog törvényessen revideáltassék [átértékeltessék]; de a magunk neve alatt mi addig sem kívántunk arrúl írni, míg az feljebbemlített ember hozzánk be nem érkezik. Megírja penig, ha alkalmatossága leszen, mind Madácsnak s mind Szappanosnak, hogy az gyilkossal ne alkudjanak, sem az özvegynek az gyilkossal megalkudni meg ne engedjék, és mind Madács s mind Szappanos igyekezzenek s fáradozzanak abban, hogy az kadia 48 előtt vehessenek hacsetet 49 - bár valamely ajándék útján is - attól a két töröktűi, az kik bizonyságot tehetnének, hogy megölte. Ez a dolog est res magnae et pessimae consequentiae [nagy dolgok(kal) és a legrosszabb következmények (kel járhat)]; bizonyságot valljon nem találhatni-e ajándékért is a törökök között? Csak legyenek az dolognak emberei tiszt uraimék, hogy a mellett ezután mi is keményebben foghassunk. Az szerdárt 50 is penig ne vádoljuk: non enim est de tempore [nem időszerű]; s minthogy az megholt embert fel nem támaszthatni: valamint életében rendeltetett volt az szegény Debreczeni Istvánnak az provisio [ellátmány]: az hadak az törököktűi várható taiunja 51 alkalmatosságával az özvegynek és az árváknak az szerént szolgáltassák ki, és continuáltassék [folytatódjék] is, valamikor csak az hadaknak élést osztanak, azokat se felejtsék ki szegényeket; és hogy praedicator nélkül ne legyenek: az Tömösváratt szabadult praedicatorok közzűl egyikét hozassák Landor-Fej érvárra; megszaporodván máskínt is az hadak, Petróczi urammal odamenenedő hadak alkalmatosságával: annyi embernek megkívántatik az praedicator, s el is élhet közöttök, etc." 52 Sajnos Thökölynek ebből az időből mindössze két leveleskönyv-töredéke áll a rendelkezésünkre, amelyek összesen 68, 1698. január 1. és március 1. között kelt levelet tartalmaznak. Debreczeni Istvánról viszont csak a fenti levélrészlet tudósít, de ebből is rekonstruálni tudjuk az eseményeket. A tiszteletes Belgrádban vagy Temesváron tartózkodhatott, amikor gyilkosság áldozatául esett. A tettes török, vagy legalábbis török alattvaló volt, ami abból is látszik, hogy nem a bujdosók által megválasztott bíróság („kapitányszék" vagy „seregszék") ítélkezett felette, hanem a kádi (muszlim bíró) hatáskörébe tartozott az ügy. A bűncselekménynek két török tanúja is volt, ezért Thököly utasította az ügyvivőt, hogy a kuruc vezetők akár ajándék (pénz) útján is igyekezzenek megnyerni őket a számukra kedvező vallomástételre. Erre a feladatra a Belgrádban élő Madách Péter főkapitány és a Temesváron állomásozó magyar csapatok parancsnoka, Szappanos Mihály kapitány kapott parancsot. A meggyilkolt prédikátor után özvegy és több árva (a havasalföldi kimutatás alapján feltehetően három) maradt, akiknek az eltartásáról szintén rendelkezett Thököly. Eszerint Debreczeni díjazását továbbra is folyósítani kellett az özvegy számára a hadak portai ellátmánypénzéből, de az élelem elosztásánál is figyelembe kellett venni a fő nélkül maradt családot. Külön figyelmet érdemel Thököly azon utasítása, hogy a főtisztek semmiképpen se alkudjanak meg a gyilkossal, de még az özvegynek se engedjék meg, hogy pénzt fogadjon el tőle. A leveleskönyv néhány nap múlva megszakad, rendelkezünk viszont egy korabeli török irattal, amely már némi tájékoztatást nyújt az ügy további menetéről. Megtudjuk belőle, hogy Thököly a drinápolyi szultáni udvarban tett lépéseket a gyilkosság ügyében, a fejedelem levelét pedig feltehetően Horváth Ferenc adta be. A belgrádi pasának
