Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
kezdte az udvari szolgálatot. 1683-ban már őt is ott találjuk Thököly udvartartásában, az „iffjak" között. 25 Saját vallomása szerint később Zrínyi Ilona küldte be „Törők Országban" Thökölyhez, aki a belgrádi fogsága idején meg is említi a naplójában. 1685. november 12-én ugyanis Palaticzot mint egyik „bejáróját" küldte Magyarországra, többek között Zrínyi Ilonának, a kassai, regéci és sárospataki kurucoknak, Deák Ferenc ezredesnek, a váradi pasának és a debreceni bírónak írott levelekkel. 26 Thököly idézett naplója csak november 6-tól maradt ránk, tehát Zrínyi Ilona még azt megelőzően küldte el Munkácsról a fiatal udvaroncot Belgrádban raboskodó férjéhez. 27 16931699 között sűrűn találkozunk vele Thököly naplóiban és leveleiben, ekkor már a fejedelem „asztalnoka" volt. 28 Thököly gyakran küldte követségbe a nagyvezírhez, időnként pedig különböző feladatokkal Belgrádba rendelte, miként az 1697 februárjában, a „testamentom" elkészítése idején is történt. Az utazás veszélyes volt, a belgrádi tartózkodás pedig hosszúnak tűnt, ezért Palaticz gondoskodni akart Isztambulban maradó feleségéről, s hét társa jelenlétében végrendelkezett. A testamentum szövege Debreczeni Istvánt is említi: „...negyedik esztendeiben jár, az miolta az tatárok által Szoboszlórul el raboltatot Szalay Jutka nevő menyecskét néhay Nemes Domokos Mihály feleségét eő Nagysághok [Thököly Imre és Zrínyi Ilona] keresztényi szánakozásokbul, az tatárok rabságábul, magok pénzén ki váltották az mely menyecske az eő Nagysághok Méltósághos Udvarában becsűletessen viselvén magát én is pedig, hogy házoságra való időmet el ne mulatnám Istenek bölcs tanáczai és rendelése szerént, az meg nevezet Szalay Jutkát magamnak örökös házastársul, igaz feleségül el vettem és Tiszteletes Debreczeni István nevő pap által erős hittel véle öszve kötettem, és kétt esztendejében jár már miolta véle tisztességessen egjütt lakom." Mint fentebb már láttuk, Zrínyi Ilona 1692 májusában történt érkezése után a személyes kíséretével - szolgálólányokkal, komornákkal - megszaporodott fejedelmi udvarban szinte egymást érték az esküvők, lakodalmak. Palaticz házasságáról viszont nem ír Thököly, mivel arra csak 1695-ben került sor, a fejedelemnek pedig sem a naplója, sem pedig a leveleskönyve nem került elő abból az évből. Érdekes, hogy ismét egy Thököly szolgálatában álló nemes és Zrínyi Ilona egyik szolgálólánya kötött házasságot, a fiatalasszony azonban teljesen más körülmények között került török földre, mint a Zrínyi Ilonát Bécsbe is elkísérő komornak. 1693 őszén ugyanis a krími tatár kán és az arnót (albániai) pasa csapatai végigpusztították a Tiszántúlt, és egyes források szerint 20 ezer foglyot hajtottak magukkal az Al-Dunához. 29 A tatár támadás feltehetően október 19-én következett be, legalábbis az 1699-es lőcsei kalendárium ezt a dátumot említi. 30 A pusztításnak Dányádi János Siralmas Versei állítottak emléket, „mellyek Magyarország egy darab részének, kiváltképpen Debreczen vidékének, Berettyó környékének és Sárrété mellyékének a' Pogány Tatárok miatt esett romlását és el-pusztúlását keservesen zokogják". 31 Cserey Mihály históriája így örökíti meg az eseményeket: „de siralmas dolog esik Magyarország egy résziben, mert a tatárság hirtelen Gyula tájáról felnyargalván, az egész Berettyó környékin Bihar vármegyében, egész Debrecenig elfelejthetetlen vérontást, rablást, praedálást, égetíst teszen, sok embereket levágván, sokakot a falukon
