Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció

levő templomokban szorítván, rajok gyujtogatá a templomokot, s ott égének feleségestől, gyermekestől nyavalyások, sok ezer embereket, asszonyokot, leányokot, férfigyermekeket keserves rabságra fűzvén. Míg a német ármáda elérkezék, addig vissza is mene Thököly már 1693. október 26-án értesült arról, hogy „az Arnolt passa, Mahmut Bék Ogli, és Galga szultán szerencsés próbájok után megtértének Magyarországról",

33 csakhamar azonban szembesülnie kellett azzal a szomorú ténnyel is, hogy a szerencsés portyázok magyar foglyok ezreit hajtották magukkal, és a Debrecen vidékéről elhurcolt szerencsétlen rabok egy része éppen a kuruc katonák hozzátartozói közül került ki. Ezért már 31-én elküldte Sándor Gáspár udvari főkapitányt, hogy a kezéhez adott több száz tallér segítségével igyekezzen minél több foglyot kiszabadítani.

34 November 3-án Thököly Skerlet portai főtolmácsnak is előhozta a rabok kiszabadítását, aki azt javasolta, hogy írják össze a kurucok azonosított hozzátartozóit, sőt azt is hozzátette, hogy talán maga a nagyvezír is kiutalna valamennyi pénzt a foglyok kiváltására. Sándor Gáspár is kiváltott néhány rabot a Thökölytől kapott tallérokon, sok kuruc pedig a saját pénzén igyekezett megszabadítani a hozzátartozóit. Ugyanakkor Thököly naplójából az is kiderül, hogy a kurucok a rabszöktetéstől sem rettentek vissza. A fejedelem ezért igyekezett a kedvében járni a tatár kán vezérének, hogy elsimítsa a fenyegető viszályt.

3S November 9-én a kuruc vezetők gyűlése arról döntött, hogy a pénz útján vagy „másképen" szabadult rabokat hazaindítják, azokkal együtt, akik a még raboskodó társaik képviseletében kívánták összeszedni a válságdíjakat. A későbbiekben is indítottak hasonló csoportokat.

36 Thököly igyekezett mindent elkövetni a rabok kiszabadításáért, még a tatár kánhoz is elküldte a kurucokhoz tartozó rabok névsorát; a kán pedig „jó akaratját" nyilvánította.

37 Thököly naplója néhány kiváltott fogolyról is megemlékezik, így többek között a püspöki kántort, egy Sándor Gáspár által kiváltott Péter Deák nevű rabot, valamint Újlaki (Nagy) Gergely és Szabó János „Várad-vidíki emberek"-et (az elsőt Újlakról, a másodikat pedig Debrecenből hurcolták el) említi meg. Rájuk Thököly fontos feladatokat is bízott, s az utóbbi három a későbbiekben gyakran megfordult Magyarország és a Török Birodalom között, sőt Debreceni Szabó Jánosról a fejedelem végrendelete is megemlékezik.

38 A Thökölyék erőfeszítésével kiszabadított magyar rabok lajstroma egyébként megvolt a Thököly kéziratos hagyatékáról Pápai János isztambuli rezidens által 1708. május 28-án elkészített, majd néhány nappal később hazaküldött 112 tételes kimutatásában is, de eddig még nem került elő a Rákóczi-levéltár ránk maradt részéből.

39 Cserei Mihály említett krónikája ugyanakkor egy Thökölyvel kapcsolatos értesülést is ír a tatár támadás kapcsán. Szerinte ugyanis a fejedelem volt az, aki titokban a saját katonáit küldte haza, hogy figyelmeztessék a lakosságot a közeledő veszélyre. Az otthoniak azonban nem hittek nekik, sőt mint kémeket, elfogták és átadták őket az osztrákoknak.

40 Thököly erről nem ír, viszont megemlékezik róla, hogy a tatárok és a törökök a korábban kuruc kézre került, de a fogságban Thökölynek hűséget esküdött Kos Mihály szentjóbi kapitányt okolták azzal, hogy hírt adott „az alföld nípinek és az országnak" a tervezett akcióról.

41 Saját szerepéről mindenesetre hallgat, ami viszont békivel."

32