Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - SERES ISTVÁN: Protestáns prédikátorokés a Thököly-emigráció
Már az elmúlt évtizedek kutatásai is bizonyították a protestáns prédikátoroknak a bujdosómozgalomban játszott szervező és előkészítő munkáját. Maga Pap János is egy Ugocsa vármegyei református prédikátor fia volt, s ez a tény talán érthetővé teszi viszonylagos műveltségét. Ugyanakkor már Esze Tamást is egy kálvinista rektorral együtt fogatta el Károlyi, nem sokkal a hegyaljai felkelés kitörése előtt. A felkelés egyik legfőbb szervezője és vezére pedig egy kalandos életű prédikátor, Kabai Márton volt, a sárospataki jezsuiták szerint a mozgalom „motor rebellis"-e. 23 Az alábbiakban, újabban előkerült források alapján arra keressük a választ, hogy ki lehetett „Petróczi praedicátora", akivel Pap János is összeköttetésben állt, valamint hogy igazolható-e a protestáns prédikátoroknak a törökországi kuruc emigrációval való szoros kapcsolata. Az általunk átnézett források 1691-1699 között mindössze két prédikátort említenek név szerint: Debreczeni Istvánt, valamint „Belényesi Uramat", keresztnév nélkül. Kezdjük az előzővel. „Tiszteletes Debreczeni István nevő pap" Debreczeni Istvánról eddig mindössze három adatot találtunk, 1696-ből, 1697-ből és 1698-ból. Első ízben Thököly említi 1696. szeptember 19-én, az elmúlt évben Havasalföldre költöztetett magyarországi és erdélyi nemesség kimutatásában. A rövid névlista összesen tizenöt magyarországi és nyolc erdélyi nemest sorolt fel, személyenként megadva a kísérőik számát is. Az irat szerint a 23 nemes mellett összesen 90 kísérő távozott a román vajdaságba, akik családtagok, szolgák, illetve némely magasabb rangú személy esetében katonák voltak. A névsorban a Thököly-emigráció vezetőit éppúgy megtaláljuk, mint a fejedelem szolgálatában álló udvari tisztviselők egyikét-másikát vagy az 1690-ben Erdélyből kibujdosott nemesség tagjait. A magyarországi urak között rögtön a névsor élén báró Petrőczy István erdélyi generális, Thököly unokatestvére, az emigráns kuruc katonaság parancsnoka áll. Őt Sándor Gáspár udvari főkapitány és Madách Péter főkapitány követi, de a listában találjuk Thököly két korábbi kapitányát, Horváth Istvánt és Pogány Zsigmondot is. (Ez utóbbi egyébként az udvari palotások parancsnoka volt.) Az erdélyieket az alig 25 éves Kemény László báró vezeti, de köztük találjuk a naplóíró Komáromi Jánost, aki előbb Teleki Mihály erdélyi kancellárnak, majd magának Thökölynek volt az udvari titkára. Ezen a listán az utolsó név Debreczeni Istváné, aki négy kísérőjével költözött át Havasalföldre: „8. Stephanus Debreczeni cum personis nro. 4." 24 Igaz, a fenti adat csak annyit árul el Debreczeniről, hogy erdélyi származású volt, és az előkelőbb bujdosók - a nemesek - közé tartozott, az emigrációban viselt esetleges tisztségét, hivatalát nem tudjuk meg belőle. Ugyanakkor az 1695 előtti források, így többek között Thököly ismert naplói és leveleskönyvei nem emlékeznek meg róla. Említi viszont Palaticz István 1697. február 22-én Konstantinápolyban írott végrendelete, amelyet a Károlyi család nemzetségi levéltára őrzött meg az utókor számára. A Zemplén vármegyei Raskáról való nemes még „neveletlen gyermek" korában „az Méltósághos Fejedelmi Rákóczy háznak kegyelmességébul, inasy szolgálotra fel vitetvén"
