Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Rokon irodalmakból - Halit Refik Karay elbeszélése
Halit Refik Karay elbeszélése Puskás László fordításában Az újtörök novellairodalom kiemelkedő mesteréről folyóiratunk 2003/1-2.számában (104. o.) már olvashattunk. Az alább közölt elbeszélés a Memleket hikáyeleri című novelláskötetből való. A fordítás alapját az isztambuli inkiläp ve Aka kiadónál 1969-ben megjelent 4. kiadás képezi (124-134. o.).-A szerk. A vándor hodzsa Az udvari főiskolán végzett 1903-ban. Mivel rokona volt az egyik mabejindzsinek, 1 rögtön kapott is állást az oktatásügyben. Amikor azonban az alkotmányos monarchiát kihirdették, 2 már az első átszervezés alkalmával felmondtak neki. A régi rendszerben, amikor ezer kurus volt a fizetése, szép nagy házban lakott, és minden tekintetben kényelmesen élt. Jó szíve azonban mindenkor megóvta attól, hogy gyanús ügyekbe keveredjen. Nyugodt, csendes természetével nem keltett nagy feltűnést, így hát nyugodtan éldegélt. Jó képességei és becsületessége ellenére mégis kipenderítették a hivatalból, csupán azért, mert a régi rendszerben nevezték ki. Mivel pártfogója huszonöt tagú családjával együtt ügyesen meglépett Isztambulból, senki sem akadt, aki az alkotmányos hőzöngés napjaiban föl merte volna karolni egy bukott rendszer tiszviselőjét. így hát szegény Aszim tíz nap alatt koldusbotra jutott. Beköltözött egy közepes szállodába, de a nyolcadik napon már csak két medzsidije 3 lapult a zsebében. Aznap reggel esett az eső, és platinaszürke ruhájában, fehér cipőjében - esernyő nélkül - pocsék napnak nézett elébe. Eladta az óráját, aztán megvált kézelőitől és ingétől, amelyek a nagy hőségben amúgy is folyton bepiszkolódtak. Viszszafogta az étkezést meg a dohányzást, olcsóbb szállodába költözött, végül azonban így is az éhség, a kivertség, az elhagyatottság és a teljes reménytelenség maradt az osztályrésze. Ekkor fordult meg a fejében, hogy a Vezirhánban 4 lakó földijeihez fordul segítségért. Hiszen annak idején, amikor pártfogójának rezidenciáján és nyaralóiban szívesen látott, megbecsült vendég volt, ő is igyekezett felkarolni ezeket a hodzsákat 5 : pénzt, élelmet utaltatott ki nekik, elintézte, hogy járadékot kapjanak, sőt az egyiket müezzinnek is bejuttatta. Az utolsó estén három és fél kurussal a zsebében ott maradt az utcán. Hat óra tájban beült egy kávézóba, majd zárás után napkeltéig ide-oda kóborolt, azt a látszatot MPAHMKÍMMHMI
