Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Sirkka Turkka versei

Sirkka Turkka versei Szopori Nagy Lajos fordításában Szopori Nagy Lajos - a tanár, könyvtáros, irodalomtörténész, szerkesztő - életpályáját itt nem ismeretethetjük. Legyen elég egy rovatunkhoz szabott, rövid megjegyzés: halálával a finn irodalom egyik legkiválóbb magyar tolmácsolóját veszítettük el. Utolsó életéveiben a Credo munkatársai közé tartozott. Szerkesztőként bátran állíthatom: ebben az időszakban nem volt olyan evangélikus szerzőnk, akivel akkora szerencsénk lett volna, mint vele. Világosan értette és helyeselte a folyóirat célkitűzését: nem bocsátkozott ugyan elvi fejtegetésekbe, de - számomra megtisztelő - barátsága, egy-egy megjegyzése, állandó és szíves segítsége mindennél többet mondott. Mindig minőségi munkával érkezett: amit lefordított, magyar szövegként életre kelt. Én már így olvastam, hiszen finnül nem tudok. Lajos filológiai készségéről, alaposságáról inkább közvetve győződhettem meg; versfordításai azonban rögtön megmutatták, hogy igazi művész. Amit kaptunk tőle, sohasem volt lapos, unalmas. Igaz, a minőség önmagában is kizárja az unalmat, de azt sem szabad elfelednünk, hogy a kortárs finn irodalom talán legjobb magyar ismerőjeként okosan és kiváló arányérzékkel válogatott folyóiratunk számára. Még megengedte az Isten, hogy a Sirkka Turkka-versek fordítását - halála előtt másfél hónappal - elküldje címünkre. Úgy tapasztaltam, hogy igen nagy önfegyelemmel viselte sorsát; de amikor a költőnősötét tónusai magyarul is megszólaltak, talán az a Szopori Nagy Lajos vallott, aki saját szenvedését is a műfordításba rejtette. És most itt az idő, meg kell vonnom egy szolid, rövidre szabott munkatársi kapcsolat mérlegét. Hat dupla számban negyvenegynéhány oldal: hat kortárs szerző rövid bemutatása, két elbeszélés, egy prózaciklus, huszonhat vers. A finn irodalom hazai recepciójához képest úgyszólván elenyésző mennyiség: a kapcsolat rövid volt, a folyóirat ritkán jelent meg. És mégis... huszonhat valódi vers igen nagy érték. Úgyszólván karcsú kis kötet. Ha valaki a finn irodalmat s különösen a finn költészetet szereti, észben kell tartania folyóiratunk 2002-2005-ös számait. Önfegyelmét és munkabírását őseitől, a Sopron megyei magyar parasztgazdáktól örökölhette Szopori Nagy Lajos. Beleérzőkészsége, kifinomult hallása talán személyre szólóbb adomány. A finn föld és a finn irodalom iránti szeretetepedig titok: életútjában vannak ugyan támpontok, amelyek az érdeklődés korai megjelenését bizonyítják, de az életrajzi adalék nem magyarázat. Márciusban, a hetvenedik születésnapján talán úgy lehetett összegezni pályáját: nehéz korszakban is tudta kamatoztatni tehetségét. Aztán sokkal rövidebb, de - bizonyos szempontból sokkal gyötrelmesebb korszak következett, s mégis maradt ereje... elküldte az utolsó műfordításokat. Míg végül Isten határt szabott a kísértésnek, s most fájó szívvel, de az ő akaratában megnyugodva búcsúzunk. Mányoki János