Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fannyde Sivers írásai

CT*""™™^" viszi az örök életbe. Az ember testét nem lehet elválasztani többé az érző környezettől. Bizonyos, hogy vele együtt kelnek életre az összes különböző létezők, amelyek más törvényeknek vannak alávetve: kövek, növények, állatok és csillagok. Nincs értelme egyet se kihagyni közülük, mert Isten azért teremtette őket mind, hogy állandóan megmaradjanak. Bizonyos értelemben az egész mindenség az ember testének „meghosszabbítása". Az ember teste pedig részesül Krisztus testének dicsfényében, így az egész látható világot beragyogja. Anyagát beolvasztja a végítélet napjának kemencéje, s végül megkapja dicsfénnyel beragyogott alakját, amelyet mi nem tudunk elképzelni. Amikor az új világ fölé új ég borul, akkor minden misztérium magyarázatot nyer. Akkor fény derül az állatok szerepére is az ember növekedésében, s szenvedésük értelmére Isten üdvtervében. Az 1. esszé H. Labore Júlia, a többi Bereczki Gábor fordítása.