Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Corpus evangelicorum - G. ETÉNYI NÓRA: Thököly Imre nemzetközi híre

selői is szót kaptak, kissé ugyan leegyszerűsítve, de végeredményben találóan fejtve ki politikájuk lényegét ezekben a maró gúnnyal és nagy felkészültséggel megírt politikai pamfletekben. Ráadásul a Habsburg Birodalmat már nemcsak a császári udvar politikai és katonai elitje képviselte, hanem a Magyar Királyság képviselői is megszólaltak: az udvarhű Esterházy Pál és Pálffy János mellett a Thököly által képviselt alternatíva is kirajzolódott. 53 Nem is elsősorban katonai fontossága miatt, hiszen a munkácsi várat Zrínyi Ilona 1688. januárjában kénytelen volt feladni, sokkal inkább a magyar rendi jogok és a szabad vallásgyakorlat hosszú távú biztosítását megtestesítő politikai ténye­zőként. A Thököly személyét lejárató császári propagandával szemben az aktuális po­litikai diskurzusban a kuruc állam számos szereplővel: katonákkal, politikusokkal, gazdasági szakemberekkel és értelmiségi elittel jelent meg. A Thököly államát alkotó felső-magyarországi protestáns köznemességnek és városi polgárságnak végeredmény­ben sikerült megszólaltatnia saját politikai álláspontját: ha nem is a hivatalos diplo­mácia szintjén, de legalább a korabeli nemzetközi nyilvánosság előtt. A császári udvar „fegyverjoggal" politizáló szárnyának jókora tévedése volt 1687-ben az eperjesi vésztörvényszék felállítása. Antonio Caraffa császári hadvezér hivatalosan egy politikai összeesküvés szálait és a Munkács várának nyújtott segítséget vizsgálta ki, valójában azonban a Thököly államában játszott szerepükért kínoztatta és ölette meg a gazdag és művelt eperjesi polgárokat. A protestáns felső-magyarországi elit megfélemlítése azonban újfent aktualitást adott a Thököly által fémjelzett politikának az 1687-es pozsonyi országgyűlés, illetve az azt követő bizottsági tárgyalások idején. 54 Bár a kuruc fejedelem katonai súlya a Porta segítsége, valamint az 1688-as és 1690-es két nagy török ellentámadás nyomán ismét növekedett, de nemzetközi elszigeteltsége is fokozódott, mert Köprülü Musztafa őt próbálta felhasználni 1690-ben, I. Apafi Mi­hály halála után az Erdélyi Fejedelemség megszerzéséhez. 55 A török ellentámadás ha­tása alatt és a protestáns nagyhatalmak támogatásával aztán Bethlen Miklós tudott igen jelentős engedményeket és biztosítékokat elérni az Erdélyi Fejedelemség számá­ra. 56 Thököly, aki a török területekre mélyen visszaszorítva is képes volt fenntartani a kapcsolatot felső-magyarországi híveivel, az 1697-es török támadásra, illetve a hegy­aljai felkelésre támaszkodva is kész lett volna visszatérni. A karlócai béketárgyalás­okon a császári küldöttek ezért is ragaszkodtak ahhoz, hogy Nikodémiában kell lete­lepednie. Thököly nemzetközi hírét jellemzi, hogy a Rákóczi-szabadságharc eseménye­iről angol hírek alapján tudósító bostoni hetilap, a The Boston News-Letter nemcsak arról közölt konstantinápolyi híreket, hogy a Porta a karlócai béke megtartását ígéri, s nem akarja kihasználni a spanyol örökösödési háborúval előállott új helyzetet, hanem arról is írt, hogy Thököly súlyos beteg, ezért nem valószínű, hogy be tudna avatkozni az eseményekbe. 57 Az állandó híradások révén sajátos kontinuitás alakult ki, így hosszabb hallgatás után is közöltek tudósításokat a hírekben korábban sokat szereplő személyekről, anél­kül, hogy utaltak volna az egykori eseményekre. A kor híres szereplőinek a történetét még akkor is „továbbírták", -mesélték az olvasóközönségnek, amikor már egyértelmű volt, hogy a történet hőse többé nem játszhat komoly katonai és politikai szerepet. Thököly Imre halálhírét is többször közzétették. 58 1683-ban készült életrajzának egyik

Next

/
Thumbnails
Contents