Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
Corpus evangelicorum - G. ETÉNYI NÓRA: Thököly Imre nemzetközi híre
"Ssjgp ™ 1 — ——— : — 1 ' ! ———— — —-—————-———~- _ nyomtatott példányába egy ismeretlen kortárs frankfurti újsághír alapján jegyezte be, hogy 1705. december 4-én Velencéből érkezett meg a híre annak az október 16-án kelt konstantinápolyi jelentésnek, miszerint szeptember 13-án Nikodémiában elhunyt a híres Thököly Imre. Nemcsak a sokféle hírcsatorna gondos jelzése miatt izgalmas ez a bejegyzés, hanem azért is, mert nyilvánvaló lesz belőle, hogy valaki egyrészt megőrizte Thököly sikeres korszakának ezt a látványos, aktualitásra törekvő dokumentumát, másrészt pedig a kuruc fejedelem későbbi pályafutását is figyelemmel kísérte. A rövid összefoglalásból az is kiderült, hogy a kuruc fejedelem végrendeletét a francia követ hajtotta végre, aki közvetítette Thökölynek mostohafia, II. Rákóczi Ferenc javára örökített végakaratát. A magyar politikai és kulturális elit nemzetközi nyilvánossághoz való viszonya nehezen vizsgálható még egy szűkebb időszakon belül is. Az önálló külpolitika korlátozottsága miatt a legális csatornák kevésbé épültek ki. A külországi kapcsolatrendszer alapvetően informális és privát formában létezett, s ez megnehezítette a nemzetközi nyilvánosság elérését is. Ennek ellenére a korabeli sajtó gyakran szólt magyar eseményekről. A hetilapok folyamatos hírközlése nemcsak a krízisek időszakát, hanem a hosszú távú folyamatokat is figyelemmel kísérte, így a magyar országgyűlésekről és más tanácskozásokról is tudósított. 59 Másrészről azonban a császári udvar tudatosan törekedett arra, hogy jól szervezett propagandával számoljon le a magyar politikusgárda nemzetközi hírnevével. Thököly nemzetközi hírnevét tehát alapvetően befolyásolta, hogy a magyar protestáns politikai, gazdasági és kulturális elit által képviselt alternatívát személyesítette meg. Ez az elit felkészült ugyan arra, hogy a török visszaszorítása után bekapcsolódjon az ország irányításába, de a császári udvar nem fogadta be. Jegyzetek 1 Germanisches Nationalmuseum Nürnberg Bibliothek Handschriftensammlung Hs 2434 Historienbuch 548-550. o. Kutatásaimat az F046270 számú GTKA-pályázat támogatta. Ezúton is köszönöm. 2 Cennerné Wilhelmb Gizella: Thököly Imre szabadságharca az egykorú grafikában. In Köpeczi Béla: „Magyarország a kereszténység ellensége". A Thököly-felkelés az európai közvéleményben. Budapest, 1976. 347-372. o. Cennerné Wilhelmb Gizella: Feind oder zukünftiger Verbündeter? Zur Beurteilung der politischen Rolle des Emerikus Thököly in den grafischen Blättern seiner Zeit. In: Dos Osmanische Reich und Europa 1683 bis 1789. Konflikt, Entspannung und Austausch. Hrsg. von Gernot Heiss - Grete Klingenstein. München, 1983. /Wiener Beiträge zur Geschichte der Neuzeit 10./ 54-62. o. 3 Országos Széchényi Könyvtár, Aponyi-gyűjtemény. App. M. 455. „Warhaffte Eygendliche Abbildung und Conterfey Des Fürtrefflich-Tapfferen Ungarischen Helden Teckeli", valamint Cennerné 1976, 354-357. o. 6. kép 4 Hubay Ilona: Magyar és magyar vonatkozású röplapok, újságlapok, röpiratok az Országos Széchényi Könyvtárban 1480-1718. Budapest, 1948. Röpl. 802. (RMK III 518C) „Warhaffte Eigentliche Original Bildnuss Nebst... Lebens-Beschreibung des... Fürsten Emerici Tökéli... Dabei zu finden auch das Manifest und Bilnuss Abaffi des Fürsten aus Siebenbürgen." 5 Cennerné 1976, 358. o. 10. 6 Köpeczi Béla: A Thököly-felkelés és a külföldi szövetség; Zygmunt Abrahamowicz: Sobieski és Thököly; Iványi Emma: Közvetítési kísérletek a bécsi udvar és Thököly között. In: A Thököly-felkelés és kora. Budapest, 1983. 89-102., 111-117., 129-150. o.
