Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fannyde Sivers írásai

Minden más vallás igyekszik megmagyarázni a gonosz és a szenvedés létezését. Az első zsidó gondolkodók úgy vélték, Isten felelős mind a jóért, mind a rosszért. Itt a büntetés eszméje dominál. A Talmud érdekes árnyalatokkal szolgál: „Ha a gonosz az igazat sújtja, ez azt jelenti, hogy az igaz nem volt teljesen igaz; és ha egy rossz ember hasznot húz valami jóból, akkor az nem is volt teljesen jó." A zsidó filozófusok ugyanezekkel az érvekkel éltek. Maimonidesz hajlott Platón gondolata felé, miszerint a rossz az ember anyagi természetével kapcsolatos. Hermann Cohen a 19. században úgy véli, hogy a szenvedés Istentől jön azért, hogy „magasabbra emelje" az embert. A rossz okaira nem ad magyarázatot. Az iszlámban nem merül fel semmi aggály. A jó és a rossz alá van vetve Isten akaratának. A jót még valahogyan megértik, de a rossz átláthatatlan titkot képez. Mivel a mohamedán mindenekelőtt Istennek van „alávetve", nem illik túl sok kérdést feltenni. Krisztus tanítása visszautasítja a büntetéselméletet. Amikor a tanítványok megkérdezik, hogy a vak a saját vagy a szülei vétkei miatt született-e vaknak, Jézus így válaszol: Nem ő vétkezett, nem is a szülei; hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei. (Jn 9,1-2) Amikor a siloámi torony ledőlt, tizennyolc ember meghalt. Ezek semmivel sem voltak bűnösebbek, mint a többi galileabeli. Jézus azonban kijelenti: ha meg nem tértek, mindnyájan ugyanúgy vesztek el. (Lk 13,5) Ebből a kommentárból kiderül a szerencsétlenség kapcsolata a bűnnel. A viszony azonban bonyolult. Azok, akik elpusztultak, nem voltak bűnösebbek másoknál; de az, aki elismeri bűnét, mégsem akar megszabadulni tőle, várhatja, hogy valamilyen torony a fejére omlik. A Jézustól megjárt út tudtunkra adja, hogy a szenvedésnek jelentősége van, megváltás értékű lehet. De ebből se világlik ki, miért kell ennek így lennie. Lehetett volna másképpen is. Ezzel eljutunk Leibniz kérdéséig, amely még most is kísérti a fizikusokat, s amelyre még senki se tudott válaszolni: „Miért van valami, ahelyett, hogy nincs semmi?" A gyógyulás és a gyógyítás A beteg vagy a nyomorék egészségét lehet természetes eljárásokkal gyógyítani, vagy lehet csodára várni. A természetes és a csodás közötti különbség azonban nem mindig világos. Ismertek olyan esetek, amikor némely gyógyíthatatlan nyavalya magától elmúlik, minden magyarázat nélkül. Máskor meg rég ismert gyógyítási eljárások egy-egy páciens esetében hatástalanok maradnak, de ha a javas ráolvassa igéit, meggyógyul a beteg. A lourdes-i zarándokok között voltak olyanok, akiknek csodálatos gyógyulása vitathatatlan, s vannak sokan mások, akiknek esetében az orvosok nem akarnak állást foglalni. Az egyház mindenesetre nagyon óvatos a csodákkal kapcsolatban. A keresztény tudja, hogy Isten ugyan meggyógyíthatja az embert, de akkor a gyógyulási folyamat egészen mással függ össze, mint a fizikai állapot. A hathatós orvosi segítség is tartozhat a csodák rubrikájába. Teilhard de Chardin úgy véli: a teremtő Isten lehetővé tette az orvostudomány rendkívüli fejlődését, és sok tehetséges embernek azt sugallta,