Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fannyde Sivers írásai

Az írás néhány helyen egyértelműen szól Jézus isteni energiáiról. Ilyen például Márk elbeszélése a gutaütött meggyógyításáról (2,1-12). Mivel az igehirdetésre összegyűlt hatalmas embertömegen nem lehetett átvergődni a beteggel, a bénát a ház tetőzetét megbontva engedték le hordagyán Jézus elé, aki hitét látva először is így szólt: „Fiam, megbocsáttattak bűneid!" E szavakra a jelenlévő írástudók szívében ilyen gondolatok ébredtek: „Ez Istent káromolja. Ki bocsáthatja meg a bűnt más, mint az Isten?" Egyedül az Isten... Jézus belelátott gondolataikba. Nem vitatkozott, hanem így szólt: „Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: megbocsáttattak bűneid, vagy azt mondani: kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására." Ezzel odafordult a bénához: „ Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Talán néhány csodát meg lehet magyarázni az eredendően normális ember tökéletesebb mivoltával. Például Jézus vízen járását. A mi dimenziónkban az ember tud úszni, de nem kizárt, hogy eredetileg tudta azt is, hogyan kell járni a vízen. A megtestesülés történetében minden bizonnyal van még mit feltárni. De abszurd és kockázatos lenne Jézust megfosztani isteni aurájától. Bár a legtöbb ember csak a saját szintjén lévő tényeket, eszméket veszi észre és érti meg. Pascal írja erről: „Az egyszerű nép egyáltalán nem észleli az emberek közti különbséget." Az átlagos normalitáshoz szokott lélek leginkább valamely eszmény iránt érez vonzalmat. Számúnkra Jézus az iránymutató, a mérce, a követendő példa, akihez hasonlítani szeretnénk. Számos prédikátor vélekedik úgy, hogy Krisztust és tanait meggyőzővé tudja tenni, ha a Fiúistent teljesen hétköznapi szintre hozza. Franciaország egyik távoli, kereszténységtől elfordult zugában egy hittérítő szuggesztivitása minden erejével azt állította: „Jézus egyszerű, hétköznapi ember volt, mint ti itt mindnyájan." Hallgatósága erre így reagált: „Ha Jézus olyan, mint akármelyikünk, akkor egyáltalán nem érdekel minket." Az átlagos normalitás határai között álmodozhatunk valami nagyobbról, tökéletesebbről, amit bár nem ismerünk, létezésére intuíciónk alapján mégis emlékezni vélünk. A betegség ablakokat nyithat Amikor egészségesek vagyunk, nem is gondolunk az egészséggel kapcsolatos kérdésekre. Ilyenkor könnyen olyan illúziónk támadhat, hogy ennek így kell lennie most és a jövőben is. Hamarosan beköszöntének azonban a betegségek, mint ahogy Pascal írja. A betegség és minden más fizikai sérülés megzavarja átlagos, normális helyzetünket. Mindenesetre kellemetlen élmény. Boldogtalanná, zsémbessé teheti az embert, de ablakokat nyithat a kezdeti normálisságba, amelyből a megrepedt szomatikus építmény hasadékain egyszerre áttetszik egy-egy oldalfelület. Azt állítják, hogy Pascal zseniális felismeréseit nem gondolta teljesen végig, hanem csak töredékesen vetette őket papírra, mivel a szerző akkor már beteg volt. De talán éppen a gondolkodó betegségi állapotából nőttek ki ezek a gondolatok. A szenteknél figyelhetjük meg, hogy normális fölötti képességeik gyakran a betegséggel voltak kapcsolatosak. Avilai Teréz, aki kolostorokat alapított, magvas teológiai könyveket írt, s akit II. János Pál az egyház doktorává avatott, egész életében olyan ff