Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Rokon irodalmakból - Fannyde Sivers írásai

Fanny de Sivers írásai H. Labore Júlia és Bereczki Gábor fordításában A közelmúltban valaki sajnálkozott, hogy folyóiratunk nem olyan, amit az ember az orvosi várószobában is kézbe vehetne. Megpróbálunk segíteni a bajon. Fanny de Sivers írásfüzérét a protestáns olvasónak ugyan le kell fordítania saját nyelvére, a munka azonban nem nehéz. Másrészt feltűnő', hogy a római katolikus pólya az egyetemes vallástörténetnek milyen erős szövetéből készült. Az írónő egyes megállapításaival vitatkozhatunk - nem is annyira felekezeti alapon, mint gondolkodóként -, de az esszék tartalmas, élvezhető írások. Fanny de Sivers nem rejti véka alá a véleményét, egyéniségétől azonban távol áll a „lehengerlő" hang. - A szerk. A betegség ablakokat nyithat A hétköznapi normalitás határai között Általában azt tartjuk normálisnak, ami megfelel a közismert, általunk is ismert szabályoknak. Ez magában foglalja mindazt, amit megszoktunk, természetesnek tartunk, ami mindennapinak és szokványosnak tűnik, általános és közismert. A társadalmi életben a normákat maga a társadalom határozza meg. Ezek minden korszakban és minden civilizációban eltérnek egymástól. így például a század elején a hagyományok szerint a nők többnyire hajadonfőtt jártak, mégis megszokottá vált, hogy otthonukon kívül kalapot hordjanak, ha az időjárási viszonyok megkívánják. Ha pedig manapság az utcán szembejövő ember ránk ölti a nyelvét, akkor biztosak vagyunk abban, hogy elmebeteg, vagy felöntött a garatra, mert a mi mércénk szerint ez a gesztus nagyon szemtelen és közönséges. Tibetben azonban éppen ellenkezőleg, tiszteletet és rokonszenvet jelent. Biológiai értelemben az ún. normális állapot stabilabb, bár az idők folyamán e tekintetben is bekövetkeztek változások. Míg pár évszázaddal ezelőtt általános volt, hogy az ember átlagéletkora 30 év körül van, addig manapság nem lehetetlen, hogy elélünk 80-90 esztendeig is. Ha egészségi állapotunkat normálisnak ítéljük, akkor arra gondolunk, hogy minden.szervünk zavar nélkül, hibátíanul működik. Közérzetünk jó. Nincs szükségünk kórházra, orvosra, nem szorulunk a gyógyszerész tanácsaira.