Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Klasszikusokról - GOÓR JUDIT: Vallomás és hitvallás Balassi Bálint Adj már csendességet című költeményében

vele, amit akar..., de Isten, üdvösség és kárhozat dolgában nincsen szabad akarat, hanem fogoly, mégpedig vagy az Isten, vagy a Sátán akaratának alávetett szolga."

3

' Nem kerül ezzel ellentmondásba az imádkozó ember aktivitása, aki az ígéretben, az igében bizakodik. Sőt kizárólag abban - tehát kizárólag Istenben reménykedik, amikor a bűntől akar szabadulni. Bornemisza tanítványa keresi itt a lelki kapaszkodót. Kőszeghy Péter cikke is kiemel a Füves kertecskéből olyan, a kegyelemtanra vonatkozó részeket, amelyekkel nemcsak a korábbi istenes versekben találkozunk, hanem az Adj már csendességet érvelésében is: „...jól esmérem magamba, hogy nem vagyok arra méltó, hogy te engem szegény megnyomorodott undok bűnös embert meghallgass, és énnekem azt megadd, az mit tőled kérek, mindazáltal mert hogy minekünk megígérted, hogy minket meg akarsz hallgatni, valamint kérünk az te szent fiad, mi urunk Jézus Krisztus nevében, ez te szent felséges (felséged?) fogadásában bizván járulok most te elődben és kérlek tégedet, hogy méltóztassál... énnekem megadni, az te egyetlen fiadnak, az mi urunk Krisztusnak érdemeiért... Segélj meg engem amaz te egyeten fiadért..."

32 Vannak azonban olyan kitételek, amelyek még erősebb hasonlóságot mutatnak a költeménnyel. Az 5. és 6. versszak szinte szó szerint „verseli meg" az alábbi sorokat Bock művéből: „Ha pedig most az jutna eszedbe, hogy nem volnál méltó arra, hogy az Isten meghallgasson, hát ismét ne gondolj vele semmit, se ne szabd magad efféle gondolatokhoz, sőt inkább az Isten igéjéhez szabd magad. Isten igéje azt jelenti neked, hogy Isten megígérte, hogy meghallgat. Mert ő, amint előbb hallottad, senkit ki nem rekeszt az ígéretből, aki szíve szerint a Krisztusban való igaz hitből és ugyanazon Krisztus nevében kér valami jót tőle. Az ilyenféle isteni ígéretnek többet kell hinned, mint az egész világnak vagy mind az ördögnek, vagy pedig a te magad testének-vérének. De még ha szinte egy angyal jőne is hozzád a mennyországból, hogy téged megkísértsen és azt mondaná, hogy Istennek nem kell a te imádságod, bízvást mégis nagy állhatatossággal kell magadat az Isten ígéretéhez tartani és ezt kell mondanod: ugyan sem kételkedem, nem, mert te magad ígértél nekem meghallgatást, hiszem, hogy ezt nekem nem másítod meg, és hiszem, hogy méltatlanságom miatt nem akarsz hamissá lenni. Ezt ugyan jól tudom és elhittem."

33 A teológiai kulcsfogalom: az igében foglalt ígéret. A vers és az ifjúkori fordítás rokonsága egyértelmű. Tulajdonképpen a költemény középső részének egész érvelése az ige diadala, minden kétely és emberi megfontolás ellenére.

34 A két mű tehát lutheri szellemben fogant, hiszen a hívő kérdez, dinamikus kapcsolat van közte és Isten között, ami azonban nem a szabad akarat következménye. Az ige tehát a végső hivatkozási pont. Ha a 6. versszakban fordított lenne az ok-okozati viszony az ige és a hit között, akkor a kálvinizmus hatásáról beszélhetnénk. Itt azonban nem a hit által nyilatkozik meg az ige, hanem az ige támasztja a hitet! „A megfordíthatatlan irány az igétől a hithez Luther