Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

Thesaurus Ecclesiae - BATÁRI FERENC: A brassói magyar evangélikus egyházközség török szőnyegei

3. Dupla imafülkés „erdélyi" imaszőnyeg Usak, Anatólia, 17. század második fele Az anatóliai szőnyegművészet archaikus, korai rétegét a végtelenül ismételhető mustra képezi, amilyen az 1. sz. szőnyeg „Lorenzo Lotto" mintázata is. A 16. században perzsa és arab hatásra az imafülkés rajzon kívül a koncentrikus kompozíció is divatba jött. A 16-17. századi oszmán-török szőnyegművészet új ízlést követő, tetszetős változata az Erdélybe legnagyobb számban behozott, ún. erdélyi „kettős imafülkés" szőnyegtípus. Ez esetben a koncentrikus kompozíció úgy jött létre, hogy a középmezőben egymással tükörképszerűen szembeállított két imafülke körvonala a tükröt kitöltő központi medaliont képezett. Imádkozás alkalmával - az egyfülkés imaszőnyegektől eltérően - a dupla imafülkés szőnyegeket nem kellett megfordítani. Szőnyegünk rajzban és színezésben az „erdélyi szőnyegek" jellegzetességeit mutatja: a középmezőt az új koncentrikus kompozíció tölti ki, domináns színei a vörös és a kék, amelyek egyúttal Erdély nemzeti színei. A két imafülke-csúcsban egy-egy mecsetlámpa függ, amelyeket a medalion két oldalán szimmetrikusan elhelyezett arabeszk inda köt össze. A középmező mintázatát az indadíszbe komponált négykaréjos motívum gazdagítja, ami a fentebb leírt „Lorenzo Lotto" mustra alapeleme is. A szőnyegünket díszítő „Lotto"-göl ennek a jól ismert motívumnak már abból az időből származó megjelenési formája, amikor a feltételezett egykori törzsi jelvény ornamentummá degradálódott. A négykaréjos motívum változatai gyakran díszítik az oszmán-török szőnyegeket, így például mintegy fókuszát képezik a koncentrikus kompozíciójú, ún. nagy- és kisusak szőnyegek tükrének.

21 A dupla imafülkés „erdélyi" szőnyegek díszítő elemei között a „Lotto"-göl ritkábban, a többi díszítő elemtől elkülönülve fordul elő. Egy-egy ilyen, a kis-usak szőnyeg kompozícióját őrző „erdélyi" szőnyeg az Iparművészeti Múzeum

22 és a nagyszebeni Brukenthal Múzeum

23 gyűjteményét is gazdagítja. Szőnyegünknek sajátos jelleget kölcsönöz, hogy tükrében a négykaréjos motívum nem önállóan, medalionkeretbe foglalva, hanem az arabeszkinda közé komponálva jelentkezik. A bordűr vörös alapszínű középsávjában az „erdélyi" szőnyegek jellegzetes, arabeszkelemekkel kitöltött csillagmedalionjai sorakoznak; a külső és a belső kísérősávot eltérő rajzú reciprok liliomos sorminta ékíti. Viszonylag kései készítési időpontra, azaz a 17. század második felére vall a mustra egyszerűsödése, így a két mecsetlámpát összekötő arabeszkinda leegyszerűsödött, a korai példányok tükrének négy sarokmezőjében látható absztrakt rácsmintát szőnyegünkön önálló arabeszk elemek helyettesítik, és a bordűr medalionjait váltó nyolcágú csillagmotívum elmaradt. A csoport megtévesztő „erdélyi" megnevezése természetesen nem a készítési, hanem a fő előfordulási helyre utal. Ilyen típusú szőnyegek napjainkban főleg erdélyi evangélikus egyházak tulajdonában vannak. A hazai irodalom kizárólag a dupla imafülkés szőnyeget és változatait nevezi „erdélyinek". A nyugati és tengerentúli szakemberek újabban általában is „erdélyi" szőnyegnek nevezik az erdélyi templomokban előfordu-