Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában

„Tarsza báty' Asujhan nemzetségtől származott Azok Szubud nojodtól származtak Ardaj báty'tól származtak. Tarsza báty' sok oldalról eredt Bujaska öregtől Aleska öregtől Szobhohok nyelv-tudótól Mahal öregtől... Ezek Tarsza öregjei, akiket Öreg embernek mondanak. Akkor Tarsza báty' indult Keleti oldalról Keleti földről Zulhe-folyó forrásának vidékéről..."' (A szerző ford.) A sámánének további szakaszában olvashatunk Uta Szagán Nojonról, az Ojhon tenger gazdaszelleméről, akitől Tarszát származtatták. Tarsza őséről Hangalov megjegyzi, hogy a helyiek olyan galambot ajánlanak fel neki, amelynek nyakára fehér és kék szalagot kötnek.

45 A galamb-szimbólum és a Tarsza szó együttes megjelenése nagyon fontos a nesztorianus kutatás szempontjából, hiszen a galamb közismerten a Szentlélek jelképe. Fontosabb azonban, hogy a nesztoriánusok számára Jézus megkeresztelése kulcsfontosságú volt: teológiájuk szerint a Szentlélek a bemerítkezés után galamb képében hozta el az isteni természetet az Üdvözítőnek. Ezen a gondolati háttéren nem volna meglepő, ha a galamb - amely már az Ószövetségben is jelentőséget nyert - később, más közegben kultikus jelentőséghez jutna. Az eddigi kutatás nem foglalkozott a burjátok esetleges nesztorianus kapcsolataival, ha azonban a Tarsza név ilyen értelemben megfejthető, akkor a galambfelajánlás szokásában is élhet valamely keresztény hagyomány, hiszen a mongol népek között a galamb nem játszik fontos szerepet: nem totemős, és nem is áldoznak vele. Adalékként jegyzem meg, hogy B. Rincsen szintén jegyzett le olyan burját sámánéneket, amelyben a Tarsza név hasonló tartalommal jelenik meg, mint Diószegi szövegközlésében.

46 Magam pedig fentebbi kutatásom alapján úgy vélem, hogy a burját sámándalokban előbukkanó Tarsza név nem más, mint az egykori közép-ázsiai nesztoriánusok megjelölésére használt Tarsza/Tarszia kifejezés. Több kutató megerősítette, hogy a Bajkáltó vidéki merkit

47 törzsek között már a Dzsingisz kán előtti korszakban jelen volt a nesztorianus hit. Mingana történeti forrásokkal bizonyította, hogy a 8. századi türk birodalomban nesztoriánusok is éltek. így föltehető, hogy a helyi népcsoportok megőrizték a régi vallás néhány elemét. Másrészt Nicholas Poppe a burját vidék földrajzi neveiben kereste az egykori kereszténység nyomait. Azt állította, hogy Irkutszk eredé-