Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában
ti, mongol neve, Erküü, valamint a Bajkál-tóba ömlő Erküü folyó neve egyaránt az erkeün szóból ered, amely régen a nesztoriánusok elnevezése volt. 48 További adalékok is vannak, ezek azonban csak közvetve utalnak a nesztorianizmus egykori jelenlétére. Mongol kutatók a burját mondákban megtalálni vélték az egykori kereit törzset, sőt az ekirit burjátok eredetlegendáiban ismert Gutaar mérgen mitikus hőst azonosították a kereit fejedelemmel, Ong kánnal. 49 Először Dzs. Ceveen jegyezte le Gutaar mérgen történetét 1903-ban: egy Bajkál-melléki sámántól, Aga Tükereöntől hallotta. Ez az Abgaídaj-monda sok egyezést mutat A mongolok titkos történetének bizonyos részleteivel: Gutaar mérgen és Ong kán levágott fejével ugyanúgy halotti áldozatot mutatnak be, a két fő pedig ugyanúgy elmosolyodik. 50 A két leírás olyan szorosan egyezik, hogy Tojszom Galszan mongol kutató feltételezi: Gutaar Mérgen esetleg Ong kán tiszteleti neve volna. 51 A mongolok titkos történetében ezt olvassuk: „A najman Tajang kán anyja, Gürbeszü így szólt: Ong kán régi idők kánja volt. Hozzátok ide a fejét! Ha csakugyan ő az, áldozni fogunk neki. Erre Kori-szübecsihez követet küldött, az levágta a fejet, és elküldte neki. Tajang megismerte, letette egy fehér nemeztakaróra. Menyeivel elvégeztette a menyek halotti szertartását, áldomást rendelt és megszólaltatta a kobzokat. Ekkor csészét vett kezébe és áldozott. Amint így bemutatták az áldozatot, a fej elmosolyodott." 52 A fej testtől való leválasztásának szokása már a hun sírokban megtalálható. A mongol népek között főleg háború idején volt szokásban, amikor az ellenséges területen nem tudták az egész holttestet megmenteni. Ilyen esetben a fej az egész személyiséget jelképezte. Párhuzamként említem a mongóliai türk kőszobrok lefejezésének szokását, amikor az ellenséges szellemősöket akarta az új hódító nép megsemmisíteni. 53 A forrásban megörökített szertartás valószínűleg olyan áldozat volt, amelyet először a halottnál, később a kőbálványoknál végeztek el. Az idézett szövegben hangsúllyal szerepel a csésze, amely szokásosan a türk és a mongol kori kőszobrok kezében is megtalálható. Érdekes, hogy a nesztorianus keresztény Ong kán temetéséről szóló hagyomány csupán a régi törzsi szokásokat rögzíti. A mongol kutatók valószínűsítik, hogy a nagy mongol birodalom megalapítása után Dzsingisz kán a burját vidékre is telepített a legyőzött kereitek közül, ez a törzsi rész pedig hazájától távol is megőrizte legendáit, sőt őseinek emlékezetét. Gutaar mérgen és Ong kán gyászünnepének leírásában azonban különbség, hogy a krónika nem adja meg az áldozat pontos tartalmát, ezzel szemben Gutaar mérgen története pálinka- és dohányáldozatról beszél. 54 A pálinkaáldozat a mongol népek körében a legbecsesebb áldozati formák egyike. A dohány csak később jelent meg náluk, de annyira fontossá vált, hogy szintén helyet kapott a gyászünnepen. 55 A szertartás után a kán szellemőssé, ongonná válhatott, utódai pedig folyamatosan gyakorolták kultuszát. A mongol korban íródott külföldi források arról is beszámolnak, hogy a kereit törzs nagy tiszteletben állt a Dzsingiszidák között. Tojszom Galszan több példával bizonyítja, hogy Ong kánnak egykor nagy kultusza lehetett a mongol törzsek körében. A mongol főváros, Ulánbátor melletti Bogd hegyet több kutató Ong kán nevéhez köti. A kereit fejedelem kultuszát továbbörökítette a mongol őstisztelet, amely felmagasztalta Jeszüdej Bátor és Dzsingisz kán egykori esküdt testvérét, hiszen annak igen fontos szerepe volt a mongol birodalom létrejöttében. További érdekesség, hogy az ekirit burjátok nevét a
