Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában

ahol a mongol birodalom előtti időben a kereszténység nagyon erős volt. Az Ordoszban élők adómentességet élveznek, még a helyi uralkodótól is függetlenítették magukat. Minden csoportnak külön papja van, akire a buksi (tanító) mongol szót használják. Főpapjukat Szonomnak hívják: a negyvenes éveiben járhat, és egy Szukha nevű helyen lakik. A kis-erkeüt csoport főpapját Öldzsijtnek hívják, Sara-uszu-golnál él. A papi tisztség apáról fiúra száll. A papok egyszersmind bírák is, akik még halálos ítéletet is hozhatnak. Az erkeütök szentélyének bejárata kelet felé néz.

33 Bent egy emelvényen asztal áll, amelyen piros selyembe csomagolt tárgyat őriznek: ezt azonban csak a papok láthatják. A szentélyben egy möngke csula (örökmécses) is ég: lángja nem aludhat ki. A szvasztikát tisztelik, de temetéskor vagy áldozat bemutatásakor keresztet használnak, amelynek jungring a mongol neve. Ennek az adaléknak pontosan megfelel, hogy főleg az Ordosz területéről kerültek elő olyan kereszttípusok, amelyek hol felváltva, hol egyesítve formázzák a keresztet és a szvasztikát. Lehetséges, hogy az Ordoszban mindkét ősi szimbólumot használták a nesztoriánusok. A helyiek, főleg az asszonyok ma is gyakran viselik a keresztet, vagy kifüggesztik a ház falára.

34 A szomszéd népek különösnek tartják, hogy ezek az erkeütök nem látogatják a buddhista monostorokat, nem tisztelik az ősök szellemét, nem jósoltatnak. A mongol népeknél szokásos tűz- és a forráskultusz szintén hiányzik náluk. Az Égnek sem mutatnak be állatáldozatot. Félnek a halottaktól, és szomszédaiktól eltérő módon temetkeznek. Szertartás előtt a férfiak lecsatolják övüket. Előbb a nők, majd a férfiak lépnek be a szentélybe. A pap vizet hint minden hívőre. Liturgikus öltözetet nem használ, a szertartást köznapi ruhában végzi. Amikor belép az ajtón, imádságot recitál mongol nyelven. Az ima neve takilga, a legtöbb hívő fejből tudja idézni. A szertartás után a hívek még együtt maradnak a szentély előtt. Három nagy ünnepet tartanak számon: a hagyományos mongol újévet (csagaa szara), májusban a nama szarát, és novemberben a huvi szarát. A tizenkettedik hónap 29-én este ajiszün söni öglige (kilenc éjszaka adománya) ünnepe van náluk. Garma Banszar csupán ennyit tudott mondani az ünnepekről. A dátumok alapján elképzelhető, hogy a nama szara lenne a pünkösd, ajiszün söni öglige pedig a karácsony. A holdújév minden mongol ünnepe, megtartását még Dzsingisz kán rendelte el, hogy nemzedékről nemzedékre megemlékezzenek a birodalom megalapításáról. Néhány érdekes szokás a szüléshez kapcsolódik. Ha valamelyik asszonynak nehéz szülése van, akkor az összes bűnét meg kell gyónnia, mert a bűnvallás állítólag segít. Szülés után az anya testét három napig nem mossák le, így akarják távol tartani a betegségeket. A bába megfürdeti, majd zsírral megkeni a gyermeket. Ekkor történik a névadás; általában valamelyik szentjük nevét kapja az újszülött.