Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.
A gondolat vándorútján - OBRUSÁNSZKY BORBÁLA: A nesztorianus kereszténység utóélete Belső-Ázsiában
Monda Olan Szüme gazdaszelleméről Sven Hedin svéd felfedező egyik útitársa, a kínai Huang Venbi 1929-ben eljutott a Góbi déli részén található Bajlingmiao 35 település környékére, ahol egy hatalmas kiterjedésű romvárosra bukkant. Felfedezéséről rövid hírt jelentetett meg a kínai nyelvű Jancsing hszüebao folyóiratban. A romokat Jüan-kori katonai tábornak vélte. Owen Lattimore amerikai orientalista 1932-ben ugyancsak fölkereste a régi romvárost. Terepjárása közben számos olyan faragott követ talált, amelyet keresztény jelkép díszített. Részben ezért, részben a romváros méretei alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nesztorianus öngütök egyik központja, Olan Szüme lehetett az ismeretlen település. Lattimore a helybeliektől egy érdekes mondát is hallott. A történet szerint az egyik környékbeli elöljáró építőanyagot kezdett hordatni a rommezőről saját palotája építéséhez. Feleségét azonban hamarosan megszállta egy gonosz démon, aki az asszony száján keresztül gyalázta a férjét. Szemére vetette, hogy meglopta a romvárost. Mert a démon nem volt más, mint a régi település egyik védőszelleme, Kurun Bátor. Az elöljáró lámákat hívatott, hogy űzzék ki a démont feleségéből. Kurun Bátor a lámák késztetésére ugyan távozott, de szólt mesterének, Szókor Liu-ci kánnak: most ő szállta meg az asszonyt. A férjhez pedig így szólt: „Én Szókor Liu-ci kán vagyok, a romváros gazdaszelleme. Hogyan gondoltad, hogy elhozod a téglákat az én városomból? Azt hiszed, hogy úr vagy, pedig csak a ma embere vagy, esetleg a tegnapé és a holnapé. De én az egész vidék ura vagyok több száz éve. Több tízezer lélek él az én uralmam alatt, köztük két legnagyobb vitézem, Kara Bátor és Csagan Bátor. A megholtak lelkei évszázadokon át kígyókban és békákban voltak. Hétszáz év hosszú idő, de te azt gondoltad, hogy azok a megholtak nem léteznek? A Batu Halha templom lámái szintén vittek innen téglát, csakhogy előbb imával kérték. Az rendben van, amikor a tégla csak tégla. De ezek a téglák az enyéim, nem közönséges agyagból valók. Ez az agyag nagyon messziről jött, és olyan értékes, mint az ezüst." 36 A gazdaszellem éjszakákon át korholta az elöljárót, végül az hívott egy varázslásban jártas, ún. gurteng lámát, aki nagy tisztító szertartással kiűzte a démont az asszonyOlan Szüme későbbi kutatói megpróbálták Liu-ci kán nevét azonosítani, de csak további mondákra hagyatkozhattak. Az egyik történet szerint a kán a Jüan-dinasztia idején uralta a várost. Miután feleségül vette a nagykán lányát, Liu-ci föltette magában, hogy megszerzi apósa trónusát. Felesége azonban elárulta, a nagykán pedig sereget küldött, amely földig rombolta a várost. 38 A környékbeli csaharok Liu-ci történetét a Tang-korba helyezik, és úgy tartják, hogy a kán csellel szerezte meg a területet a kínaiaktól. 39 A történetben a mongol mondák néhány tipikus elemét figyelhetjük meg. Az egykori uralkodó gazdaszellemmé változik, úgy őrzi a romot; ami viszont szent hely, ahonnan semmit sem szabad elvinni. Hasonló íratlan szabály ma is létezik a szent helyek környékén: aki nem tartja be, büntetéssel kell számolnia. Érdekes továbbá a hétszáz évre történő hivatkozás: ebből a Jüan-dinasztia kora következik, amikor csakugyan állt a város és működtek a templomok. Tudjuk, hogy 1305-ben a ferences misszionárius, Montecorvino katolikus templomot emelt Olan Szümében. Az egyik monda a valóságból. 37