Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 3-4. sz.

A gondolat vándorútján - KOVÁCS ELOD: A zoroasztriánizmus

fajta hamvasztást is alkalmaznak, vagy téglával bélelik ki a sírokat, hogy a holttest ne szennyezze a földet. A halott lelke három napig még a test közelében marad, utána pedig megítéltetik Ahura Mazda bírái által. A jó szavak, jó gondolatok és jó cselekedetek a mérleg egyik serpenyőjébe kerülnek, míg a rossz szó, gondolat és tett a másik serpenyőt terheli. A mérleg jelzése alapján vagy a pokol, vagy a fény birodalma, esetleg egy purgatóriumszerű hely lesz a lélek következő lakóhelye. Először át kell mennie egy hídon, amelyet Cst'nvat-hídnak neveznek, s amely a gonoszok számára pengevékony. Az elítéltek csak három lépést tudnak megtenni rajta: a hazug gondolatok, a hazug szavak és a hazug tettek lépését; utána lezuhannak a pokolba. Ott pontosan olyan mértékben kínozhatják őket a pokolfajzatok, amilyen súlyos büntetést életfolytatásuk által „kiérdemeltek". A halál után következő menny vagy pokol azonban még nem végleges, ugyanis a végítélet napján minden ember visszatér a földre. A gonoszok a végítélet után egy rövid időre ismét a pokolra kerülnek, de maradék bűnhődésüket letöltve ők is elnyerik az üdvösséget. Zarathusztra után ezerévenként el kell jönnie a világra egy-egy Szabadítónak, összesen háromnak. Ok különböző, egyre növekvő időtartamra helyreállítják az isteni rendet világunkban. Az elsőnek feltehetően időszámításunk kezdetén kellett volna megszületnie egy szűztől, de Zarathusztra magjából. Világrajövetelét csillagjelenségnek kellett előrejeleznie. Harmincéves korában kellett az emberek előtt kinyilvánítania isten akaratát. Harminchárom éves koráig, vagyis három éven keresztül kellett e földön isten rendjét fenntartania. Uralma idején a Gonosz állatai közül a farkasoknak el kellett volna tűnniük a föld színéről. A többi Szabadítónak is hasonló körülmények között kell megszületnie. A második Szabadító érkezése előtt hideg, sötét és magány az emberek osztályrésze. A harmadik Szabadító eljövetele után folyékony érc tisztítja meg a földet a Gonosz teremtményeitől. Angra Mainju visszamenekül a sötétség birodalmába, vagy pedig elpusztul. A halottak feltámadnak, s az életben maradottakkal együtt ismét megítéltetnek. Bűneik, illetve jócselekedeteik arányában három napra a pokolba vagy a mennyországba kerülnek, majd örök életet nyernek itt, a földön. A Krisztus és a zoroasztriánus Szabadító közötti hasonlóságokra és különbségekre már többen felhívták a figyelmet, lényegében az eddig elmondottakra alapozva. Itt csak egy motívumot emelek ki. A mágusok (vagy a nesztorianus ujgur szövegváltozat szerint a mobedek) csillagjelenséget követve mentek Heródes udvarába. Heródes, miután meghallgatta őket, udvari embereitől a Messiás születése felől érdeklődött. Mindebből arra kell következtetni, hogy a mágusok a világ szabadi tójának születéséről is kérdezték a királyt. Az egyik tudományos kronológia szerint Krisztusnak éppen az első Szabadító születési idejében kellett a világra jönnie; ellenben az iráni hagyomány szerint a Szabadító eljövetele inkább egy másik időpontra tehető. A mágusok (mobedek) azonban minden valószínűség szerint zoroasztriánus papok lehettek. A kérdés szempontjából