Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században

nyokban is akadtak janzenista alapművek (főleg erkölcstani, kateketikai és egyháztörténeti munkák); tágabban értelmezett janzenista szellemiségű kegyességi művek szintén előfordultak. A protestáns könyvtárak esetében a janzenista művek jelenléte mindenképpen tudatos választást feltételez, hiszen nem protestáns teológiai szakirodalomról és nem standard teológiai művekről van szó. Az eddigi eredmények szerint különösen a janzenista Szentírás-kommentárok, valamint a dogmatikai (kegyelemtani), etikai és egyháztörténeti munkák keltettek érdeklődést a protestáns olvasóközönségben. Pascal kivételével a janzenista polémia jelenléte nem mutatható ki; az eddigi adatok szerint a pápai bullák beszerzésére sem fordítottak gondot. A katolikus gyűjteményekkel összehasonlítva viszont nagyságrendekkel jelentősebb a jozefinista egyházpolitikára, egyházjogra vonatkozó irodalom mértéke. Bár ez az anyag teljes egészében nem vonható tárgykörünkbe, jelentős része a bécsi késő-janzenizmushoz kötődik. Protestáns gyűjteményekben egyes példányok bejegyzései révén tetten érhetjük mind a figyelmes olvasás jeleit, mind a tulajdonosok személyi kapcsolatait. Példának álljon itt a Ráday-könyvtár egyik Arnauld-kötete: Histoire de Dom Jean de Palafox, evéque d'Angelopolis et depuis d'Osme. Des differens qu'il a eus avec les P.P. jésuites. H.ny.n., 1690. Az életrajzi-egyháztörténeti mű főszereplője, Don Juan de Palafox y Mendoza Mexikó misszionárius püspöke volt (később visszatért hazájába, Spanyolországba). Belekeveredett az ún. rítusvitába, amely a ferencesek és a jezsuiták missziós módszerei körül robbant ki. Antoine Arnauld természetesen a jezsuiták ellen foglalt állást. - A kötetben possessorbejegyzés olvasható: „Andreas Kármán AJ. 1762 d. 13 April Trajecti". Ismert adalék, hogy Kármán András losonci lelkész-tanár (1710 körül - 1760 után) utrechti tanulmányait (1730-31 folyamán) Ráday I. Pál anyagilag segítette. Kármán András könyvbeszerzésekben pártfogója rendelkezésére állt, különösen teológiai jellegű művekkel kapcsolatosan. 1741-ben egyike volt azoknak a lelkészeknek, akik Ráday Pálné Kajali Klárát halotti orációval búcsúztatták. A két család között fennmaradt a szoros kapcsolat: Ráday Gedeon Kármán András fiát, Józsefet (1738-1795), a későbbi református püspököt segítette külföldi tanulmányaiban 1760-63 folyamán. Elképzelhető, hogy ezt a kötetet Kármán András (vagy fia, József) ajándékozta Ráday Gedeonnak; de az is lehetséges, hogy a Kármán-hagyaték csak egy jóval későbbi adományozás során került a Ráday Könyvtár állományába. Egy másik mű, ugyancsak a Ráday Könyvtár állományából (Le Janséniste convaincu de vaine sophistiquerie, ou examen des réflexions de monsieur Arnauld sur le preservatif contre le changement de religion. Amsterdam, H.ny.n., 1682) azt a kérdéskört feszegeti, hogy a janzenisták nem ismerték el a protestáns felekezetek létjogosultságát, ragaszkodtak a katolikus egyház kereteihez, sőt azt a vélekedést is cáfolták, amely a janzenista és a kálvinista teológia feltűnő egyezéseit mutatta fel. - A kötetben a kéziratos igazítás (a nyomdahibák jegyzékén felsorolt kiigazításokat valaki átvezette a szövegbe) az olvasás tenyéré utal. Egy harmadik példa Verseghy Ferenc könyvtárából (Johann Lorenz von Mosheim: Vollständige Kirchengeschichte des Neuen Testaments... Leipzig, 1769-1778) illusztrálja az igen mélyreható egyháztörténeti érdeklődést. Az evangélikus Johann Lorenz von Mos-