Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Corpus evangelicorum - BERECZ ÁGNES: A janzenizmus és a protestáns magyar lelkészértelmiség a 18. században

ábrázolja (végső soron mindenki magányos, és nem érhető el tökéletes, tartós boldogság); és csak a kegyelem vezethet hitre, amely Jézus Krisztus által üdvözít. - Háló Kovács József nyilvánvalóan a mű érdemi mondanivalóját tekintette értékesnek, nem törődött a szerző felekezeti hovatartozásával (viszont kihagyta a szakadár reformátorokat elmarasztaló részeket). A felsorolt fordítások kétségtelenül nem a janzenista irányzat népszerűsítése érdekében készültek, de kiadásukkal magyar nyelven, magyar földön is megjelent a janzenista szellemiségű kegyességi irodalom. Könyvtárelemzések Az általam vizsgált állományegyüttesek (a Ráday Könyvtár; a debreceni Nagykönyvtár; Verseghy Ferenc magánkönyvtára; a nagyszombati egyetem (Budapest, Egyetemi Könyvtár); a szegedi piaristák könyvtára; a szeged-alsóvárosi ferences rendház könyvtára; a szegedi minorita könyvtár és a pécsi Klimo-gyűjtemény állományának elemzése) még nem teszik lehetővé a janzenista irodalom magyarországi elterjedtségének teljes felrajzolását, de néhány tendencia vázolható. Meghatározó tényező a gyűjtő személyes érdeklődése, amennyiben személyhez tudjuk kötni könyvtárak vagy állományegységek beszerzéseit. így beszélhetünk Klimo György püspök esetében tudatos állománygyarapításról - a janzenista alapirodalom tudatos begyűjtéséről -; ugyanez vonatkozik a szombathelyi Herzan-gyűjteményre és a protestáns Ráday Gedeon beszerzéseire. A szakirodalom gyűjtése természetesen nem a könyvtárfejlesztők janzenista irányú elkötelezettségére utal, jelzi azonban tájékozottságuk mértékét és az érdeklődés jelenlétét. Még fokozottabban érvényes mindez azokra az esetekre, amikor possessor-bejegyzések révén határolhatunk be janzenista könyvegyütteseket [Gúl János piarista atya könyvei; Gruber György könyvei (amelyeket később Klimo György vásárolt meg)]. Azok a possessorbejegyzések is fontosak, amelyek csak egy-egy tétel esetében fordulnak elő (ilyen például Hatvani István Jansenius-példánya, de Szathmári Paksi István, Kármán András neve is informatív). Egy másik fontos tényező a felekezeti jelleg. A katolikus könyvtárállományok esetében azt tapasztaljuk, hogy csupán a valóban nagy gyűjtemények rendelkeztek átfogó irodalommal a janzenizmus tárgykörében (a vizsgált gyűjtemények közül a nagyszombati és a pécsi könyvtár), amely tehát kiterjedt mind az alapművekre, mind a pápai dokumentumokra és részben a polemikus irodalomra is. A nagyszombati könyvtár esetében sikerült kimutatni a kortárs, azaz a 17. századi beszerzéseket. A janzenizmussal tágabban értelmezett kapcsolatba hozható irodalom esetében egészen széles spektrumot tapasztalhatunk; különösen a (tendenciózus) egyháztörténeti művek száma kimagasló. A patrisztika szakcsoportjában az Augustinus-kiadások száma szinte mindenütt kiugró; ám ez általános jelenség. A vizsgált kisebb szerzetesi könyvtárak viszont arról tanúskodnak, hogy a mindenképpen jóval szerényebb méretű állomá-