Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
I Corpus euangelit licorum és Dugovics József szolgabírák uraimék most pariálnak) ó'fölsigitűl, azért kegyelmetek be nem megy, ha bejön plébánus uram, az asszonyok megfogják pemetölni, ami rajta esik, magának tulajdonítsa... " 103 . Radó itt nem mondott igazat: egy nem létező királynői leiratra hivatkozott, sőt állítása hitelesítéseként a szolgabírákat is megemlítette, mondván, éppen másolják az okiratot. Természetesen sem az eredetit, sem a másolatot nem kívánta (s nem is tudta volna) felmutatni. A plébánosok többsége végül híveikkel együtt nyugalomban hazatért. 104 A főszolgabíró aznap esti beszámolója kevésbé békés képet fest erről: „... míg az admonitiót írásban föltettem és a replicájokra várakoztam, a mezőre rendeltetett lutheránus strázsák némely plébánus uraiméknak és processióknak útjokat állván, visszatérni kénszerítették, fenegetvén a durungokkal és rútul káromolván mendnyájokat. Hasonlót követtek el más uraimékkal is, kik szentmise hallgatásra odajőni kivontak, visszavervén azokat is a mezőrűl." 105 A tanúvallomások között megtaláljuk ezeket az eseteket is. Néhányan a „kertek alatt" próbáltak Vadosfára bejutni. Idézzük fel a mintegy 60 éves Edvi Ferencné Takács Mária és társai kalandját! A beledi úton érkezett, ahol két fegyveres legény feltartóztatta. „... látván, hogy utcárul be nem mehet, testvérbátyjának, Szárföldön lakozó Takács Jánosnak örökös jobbágya kertjén ment be harmadmagával, és midőn a sövénynek háskóján' 06 által költözködtek, láttok egy embert feléjek sebesen szaladni, és kiáltani utánnok mondván: be ne menj! be ne menj! mert meghalsz, ki is az hátulsó társának a háskón a lábát megkapván a lába pantoflia 107 kéziben maradott, melyet utánok bedobván, a szomszéd kertjin beszaladott, ... egynihányon ... a lutheránusok közül... afatens asszonyt visszamenni kínszerítettik, de ő, mint testvérbátyjának öröksígirül kimenni nem akart, noha azon házban lévő lutheránus árendás is ellene támodott, és eképpen kiáltozott reá mondván: csak menj ki innend mindjárt, mert mast enyim a ház, nimelyek azt is kiáltották, csak ki köll húzni, az alatt odaérkezett afatensnek testvéröccse, pápista személy, Vadosfán lakozó Takács Ferenc, aki is a maga házához vezette a vasvellás és durungos lutheránusság között. " 10S A katolikus Takácséknak egyébként a vadosfai bíró megtiltotta, hogy ezen a napon elhagyják a házukat, „hogy onnéd senki ki nem menjen a nép közé"' 09 . Radó László látva, hogy a Mihályiból jöttek a gyümölcsösében vannak, kérte, hogy hagyják el a kertjét 110 , majd visszatért a faluba a házához, ahol még folyt az eszmecsere. Grofft plébános és hívei eltávoztak onnan, de valamivel később - miközben a falun kívül és belül egyaránt nyugalom volt - elunván a várakozást, visszatértek Radóék almásába. Ott az osli remete 111 szentképeket 112 függesztett a fákra, és nekikészülődtek, hogy a plébános misét mondhasson 113 . A magányosan vagy kisebb csoportokban érkezett katolikusok közül többen odamentek, „... ahol mihályi plébánus uram állott, megkérdezni, ha mise lenne-é, kire titulált plébánus uram felelte: Még nem tudom, az utolsó resolutiótúl várok, ha bémehetek-é, várintson kegyelmetek" 114 . A falu széléről megpillantotta a birtokháborítást néhány evangélikus, illetve odaértek néhányan a falun kívül őrködök közül és odahívták a faluból Radó László fiát, Istvánt. A fiatalember oda is ment 115 . A vadosfaiak beszámolói szerint tisztelettudóan kérte a plébánost, hogy a birtokukon ne misézzen 116 . A tanúk azonban ezt egészen máshogy látták és hallották 117 . A vadosfaiak szerint egy csornai német anyanyelvű mesterember, bizonyos Anton Hupman 118 a verekedés kirobbantója, mert németül gyalázni kezdte
