Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.
Corpus evangelicorum - PINTÉR GÁBOR: Status causae Vadosfalvensis
Radó Istvánt: „Hunds Kujons! Was gehet dich an?". Radó valami gorombasággal válaszolt és - mivel nem volt nála - az ott álló vadosfai nemestől, Székely Istvántól 119 kérte el a botját. A csornai férfi azonban kiragadta a kezéből a botot és ütlegelni kezdte a fiatal Radót. A kihallgatott tanúk ezzel szemben azt látták, hogy „Radó László uram fia kijött a sánc közül, és okádott legelsőben is a csornai tislérben, mondván nekie: Menj el a fundusomrúl, kit a tislér nem értvén, kérdezte, mi légyen az? újobban taszigálni kezdvén monda neki: Ördög adta menj el az curiámrúl' 20 ; azonban kézben valót kérvén magának, egy pálcát nyújtottak neki, kivel a tislért verni kezdi, egynémely pedig biztatván, üsd, üsd, azután seregestül fölkiáltottak, csak üsd, verd mind őket, az adta teremtettiket" 121 . Mindkét vadosfai leírás azt állítja, hogy a verekedést látván többen a katolikusok közül odarohantak és a fiút mintegy kétszáz lépésnyire magukkal ragadták. 122 Mások - látva a felfordulást - durván káromolni, szidalmazni és kővel meg tégladarabokkal dobálni kezdték a szekérsáncon belül békésen álldogáló lutheránusokat s többeket meg is sebesítettek. 123 Dobsay László zsebeházi katolikus nemes pedig - állításuk szerint - arra biztatta társait, hogy gyújtsák fel Döbrössy Ferenc faluszéli pajtáját, hadd égjen le egész Vadosfa, sőt már égő szalmacsutak is volt nála. 124 A két evangélikus beszámoló az eseményeket - érthető módon - röviden és felszínesen, a történteket erősen megszépítve adja elő. Sajátjaikat inkább békítőként, a katolikusokat agresszorokként állítják be: „A szokatlan mozgolódásra számos evangélikus, akik a szekereknél voltak, leginkább az asszonyok, seprűkkel és botokkal a verekedés helyére kirohantak, és Radó László említett fiát, senkit sem gyalázva vagy ütlegelve, sem másokat gyalázkodásra vagy verekedésre késztetve, sőt inkább lebeszélve, kiszabadították... A római katolikus támadókat egészen a határig üldözték..." 125 . A későbbi kihallgatások során is ehhez hasonló állításokkal találkozhatunk az evangélikusok részéről: a kihallgatottak elismerik, hogy jelen voltak Vadosfán; a prédikáció meghallgatására botot, kisfejszét, csákányt, vasvillát és hasonló eszközöket vittek magukkal, de nem azért, hogy használják; azt is tudják, hogy a katolikusokat megverték, de fogalmuk sincs, kik tehették ezt, mert ők semmit sem láttak vagy hallottak, ki sem mozdultak a faluból. Elgondolkodtató Németh Mihály, 19 éves jobaházi evangélikus fiatalember felelőtlen és cinikus válasza arra a kérdésre, hogy „tehát mivégre kötöttél kardot?": „Több sopronyi diákok is lévén ottan, tréfábúl. " ,26 A tanúvallomások ugyanakkor súlyos bántalmazásokról szólnak, „jelen volt afatens, midőn a lutheránusok ... mihályi plébánus urammal lévő processiós népet ütötték, Isten ellen való nagy káromkodással iszonyúan verni, és egymástúl elszilleszteni kezdettik, mely veresigeket a processiós nép nem állhatván, plébánus urammal együtt megfutamodott, azon futás közben is oly iszonyú kegyetlensiggel viseltetett a lutheránosság, hogy a pápistákot... minden személyválogatás nélkül verte és taglotta, míglen afatens láthotta azon csatát, mert ő rajta is egy kegyetlen ütis esvén, és magára többet nem várván, félre kifutott" 127 . „... sűrűsígesen kicsintűi fogva nagyig firfiak és asszonyok, lovasok és gyalogok a processiós népre nagy dühösséggel, és irtóztató káromkodással rohanván, úgy verték, és taglották a pápista híveket, hogy bősigesen feküdtek a leverettek a földön, ,.." 128 . „Jelen volt afatens is... és látta, midőn a tislért Radó uram öregbikfia egy botot elkapván ...
