Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - REUSS ANDRÁS: Három megjelent mű és egy negyedik,aminek meg kell jelennie

zításról - instrukció rendelkezésről - dekrétum - , enciklikáról vagy zsinati konstitúcióról stb. van-e szó). Ezért a római egyház különbséget tesz az istenhitből fakadó (de fide divina), a katolikus istenhitből fakadó (de fide divina et catholica), a hit határán létező (fidei proximum), a teológusok egyetértésén nyugvó vagy az egyház által képviselt igazság között. Tehát nem lehet - intenek a kísérő tanulmányok - ezeket a szövegeket differenciálatlanul érvényesnek tekinteni. Kevésbé tájékozott protestánsok talán meglepődve olvassák: „...az igehirdetés teljes jogúak viszonyát feltételezi. A hallgatóknak joga és kötelessége, hogy az Egyház igehirdetéséről véleményt formáljanak, és azt felelősséggel és tiszta lelkiismerettel tudják vállalni."

16 A bevezető tanulmány világosan kimondja azt is, hogy az íráshoz és az apostoli hagyományhoz képest az egyházatyák tanúságtételével kezdődő hagyomány „másodrangú forrásnak és kritériumnak tekintendő".

17 A bevezetés kitér a tévedhetetlenség kérdésére is. Mivel Isten országa Jézus Krisztusban ugyan elkezdődött, de még nem teljesedett be, „az emberi felismerés véges volta és az emberi gyakorlat korlátozottsága"

18 miatt előfordulhatnak az igehirdetésben hibák is. A Tanítóhivatalnak az a feladata, hogy a tévedésekre rámutasson és megtegyen minden tőle telhetőt kijavításuk érdekében. A tévedhetetlen minősítés nem azt jelenti, „hogy mindig az ideális, a legjobb megoldást fogalmazták volna meg a hit és erkölcs problémáival kapcsolatban, vagyis ne lehetne őket újból elővenni, értelmezni, sőt kiegészíteni".

19 Tévedhetetlen tanításról a bevezetés szerint akkor lehet beszélni, „ha a világban elszórtan élő püspökök valamit egyhangúlag hitigazságnak nyilvánítanak. A konszenzus képezi az igazság bizonyíthatóságának alapját és igazolását."

20 Az evangélikus olvasó ennél a pontnál álljon meg és csodálkozzék rá az Ágostai Hitvallás atyáinak bölcsességére és katolicitására. (Még akkor is, ha tudja, hogy a konszenzus nem ugyanazt jelenti a katolikus és az evangélikus egyházban.) Hitvallásunk első cikke ugyanis így kezdődik: „Gyülekezeteink teljes egyetértéssel tanítják ..." „Ecclesiae magno consensu apud nos docent..." Ez azért mindenképpen egybecsengés, még ha csupán relatív egybecsengés is. Az evangélikus hitvallások magyarul Hitvallási irataink 1957-ben megjelent kiadásának példányai

21 - több mint 40 évnyi árusítás után - a közelmúltban elfogytak. Főleg a teológiai hallgatók vásárolták a „két fekete könyvet", de mások is folyamatosan érdeklődtek utánuk, különösen az evangélikus-római katolikus Közös Nyilatkozat 1999-es augsburgi aláírása után. A Magyarországi Evangélikus Egyháznak mielőbb gondoskodnia kell arról, hogy a hitvallási iratok magyar fordítása elérhető legyen mind híveink, mind más érdeklődők számára. A Konkordia Könyv kiadásában egyházunk két-három megoldás között választhat: mindegyiknek sajátos nehézsége és sajátos következménye van. A továbbiakban ezeket veszem számba. A változatlan újrakiadás kézenfekvő megoldás volna, hiszen ez jár a legkisebb munkával. A hátrányok között említendő, hogy megmaradnak a sajtóhibák és az itt-ott azért előforduló fordítási hibák. Magyarán: a fél évszázados hibákat újabb félszázadra