Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - KOLBA JUDIT: Ezer évünk történelmi egyházai. Kiállítás a keszthelyi Helikon Kastélymúzeumban

német gyülekezet kapott ajándékba. A magyar egyházi textilek legszebb darabjai az úrihímzések, melyeket főúri vagy gazdag polgárasszonyok hímeztek, elsősorban úrasztali térítőknek, könnyű vászonra, színes pamut- vagy selyemszállal, gyakran aranyvagy ezüstszállal, skófiummal. A bibliai jelképek, pompás reneszánsz virágok, szentírásrészletek mellé gyakran a készítők neve is odakerült. A kiállított darabok egyikén a Szodoray-Plathy család címere díszlik. Különleges emlék a Sopronból kapott perselyláda a 17. század második feléből. Fedele belső oldalán, színes olajkép közepén Jézus ül és az adakozókat nézi. A kép érdekessége a különféle viseletben - magyar főúri, polgári, bécsi és paraszti ruhában - ábrázolt csoportok szerepeltetése. Kiállítottunk ón keresztelőtálat és -kannákat, egy eredeti Luther-kabátot. Gerengel Simon soproni gyülekezet-alapító lelkész magyar nyelvű bibliája és a nagy lélekszámú szlovák lutheránusságra utaló díszes borítójú Tranoscius énekeskönyv az evangélikus egyház nemzetiségi összetételére emlékeztetnek. A református egyház jelmondata - „Tebenned bíztunk eleitől fogva" - a 90. genfi zsoltár kezdő sora. A kiállított ötvöstárgyak legszebbike a híres oszlopos kupák közül való, melyet ismeretlen debreceni ötvös készített az egyház számára. De nagyon szépek a kenyérosztó tányérok, a 16-17. századi ötvösök remekei, aranyozott ezüst felületükön szentírásidézetekkel. A reformátusoknál már sokkal nagyobb számban találkozunk olyan tárgyakkal - talpas poharakkal, fedeles kupákkal, serlegekkel -, melyek csak rendeltetésükben különböztek a köznapi életben használt ivóedényektől. Magukon a tárgyakon legföljebb a feliratok árulják el a liturgikus jelleget. Bibliai idézetek mellett az ajándékozók, gyakran céhek neve is feltűnik. 1562-ben a debreceni hitvallás a puritán elvek ellenére is engedélyezi a különleges értékű anyagok liturgikus célú felhasználását: „mindennemű edényeket, akár üveg, akár fa vagy arany, cserép, ezüst legyenek, rézből és bármiféle ércből készültek, elfogadunk, csak a visszaélés, fényűzés legyenek eltávoztatva". Emellett a „szegények ezüstjéből", az ónból is nagy számban készítettek már a 17., de főleg a 18. században szép formájú kannákat, kenyérosztó tányérokat, kelyheket; a vésett virágminták között ugyancsak szentírásidézetekkel fejezve ki a liturgikus rendeltetést. Gyakori a nagy kerámia boroskancsó, ezekből is került a vitrinbe. Természetesen nem lehet a református vallást bemutatni Károlyibiblia nélkül: a kiállításon a pápai gyűjtemény szép példányát láthatjuk. Úrihímzésben a református egyházak a leggazdagabbak, a debreceniek gazdag választékából 1646-ban, 1727-ben és 1784-ben készített szépséges úrasztali terítők gazdagítják a vitrineket. A szerb ortodox egyház bemutatására csak két vitrinünk maradt, az egyikben Sztojkovics Arzén püspök 1887-ben készült miseruha-garnitúráját mutathatjuk be a Szentendrei Szerb Ortodox Egyházművészeti Múzeum gyűjteményéből. A garnitúra gazdag ezüsthímzéssel készült, darabjai a szakosz (miseruha), a széles omofor (stólaszerű darab), a trapézalakú epigonation, mely a kard szimbóluma (viselőjét a hit védelmezőjeként tünteti fel), valamint széles kézelők, az Istenszülő hímzett képével díszítve. Mellettük a püspök pásztorbotján két szembenéző kígyó a mózesi rézkígyóra emlékeztet. Három gyönyörű ikon az ortodox vallás legjellegzetesebb darabja, melyeket templomokban és otthonokban egyaránt tiszteltek. Szent István diakónust, a vladimiri Istenszülőt és Mária születését festett fatáblán ábrázolták. Az ikonok előtt mindig füg-