Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Figyelő - NYAKAS MIKLÓS: A nagykereki Bocskai-kiállítás

„nem illett" emlegetni. A 19. század elejéről származó alkotások olyannak mutatják a fejedelmet, amilyennek a hajdúvárosok és Kismarja népe megőrizte emlékezetében. Fantáziaképek tehát, történelmi bájukat éppen ez adja. A hadvezérként, fegyveresen ábrázolt Bocskait a festmények latin felirata egyértelműsíti. Szűcs János hajdúdorogi „képíró" mester egyik alkotása 1817 körül készült, s eredetileg Nánási Oláh Mihály főkapitánysága alatt díszíthette a Hajdúkerület közgyűlési termét. A mű eredetije a Hajdúsági Múzeum tulajdona. A „képíró" mester másik alkotása (1816) kezdetben a szoboszlói Városháza dísztermében állt. Czeglédy János főhadnagy (ma polgármesternek mondanánk) megrendelésére készült. Az eredeti festmény a hajdúszoboszlói Bocskai István Múzeum tulajdona. A harmadik kép Kis András, kismarjai festő alkotása. 1819-ben készült, eredetije azonban nem maradt fenn. Ebben az esetben Kun János főbíró volt a megrendelő. Kis András akkor még meglévő képéről a 20. század elején Dobay Ferenc készített másolatot. E festmény a kismarjai templomban található; elhelyezése - református templomaink puritánságát ismerve - szokatlan, de érthető. Érdekességként és megható történetként jegyezzük meg, hogy Kismarja városa valamennyi család otthonába megrendelte ajándékként Kis András Bocskai arcképét. Valódi tudományos eredmény Bocskai bihari birtokainak térképre vitele. A középnemesi eredetű Bocskai família István birtokszerző tevékenysége nyomán 1599-re ténylegesen nagybirtokossá vált. István tulajdonképpen az egyetlen bihari eredetű arisztokrata a megyében; birtok szempontjából csupán a máshol honos Csákyak voltak vele összevethetők. Térképünkön jól kivehetően Bocskai birtokai uralták a Sebes-Körös völgyet, a Berettyó völgyét és a két folyó közötti Réz hegységet, a Rézalját és az Érmeiléket is. Itt volt három bihari vára, Sólyomkő, Szentjobb és Nagykereki, amelyek fontos szerepet játszottak szabadságharcának kezdeteinél. Ha azt is tudjuk, hogy Bocskai e birtokokra liber báróságot szerzett, s a hajdúknak legkésőbb Bocskai váradi főkapitánysága óta komoly kapcsolatai voltak e területtel, úgy azt mondhatjuk, hogy előttünk áll a felkelés törzsterülete. A kiállítás egyik kulcspontja az álmosdi csata bemutatása. A Bocskaihoz pártolt, addig császári zsoldban harcoló hajdúk hitlevelét fotómásolatban, korabeli és mai olvasatban állítottuk ki. Magát a csatát, amely tulajdonképpen nagyszabású hajdúles volt, tágabban értelmezve, az egykorú források alapján rekonstruálható hadmozdulatok ismertetésével, terepasztalon mutattuk be. Ez lehetőséget adott a korabeli vízrajzi és útviszonyok jelzésére is. Az események lefolyását, a hadmozdulatokat nyomógombok segítségével követheti a néző. A küzdelemben a hajdúvitézek átállása sorsfordítónak bizonyult. Dampierre hajdúi 1604. okt. 14-én az esti órákban otthagyják az adorjáni császári tábort. Petz ezredes elhúzódó menetoszlopát Bocskai még ugyanakkor este megtámadja a hajdúkkal. Nyolc alkalommal intéztek rohamot a császáriak ellen. Másnap, 1604. okt. 15-én, napfelkeltekor a császáriak táborában felrobbant a lőporkészlet. Az ellenség menekült, Petz fogságba esett. Az eseményeket a szereplők arcképei s a várak metszetei hozzák közelebb. A szabadságharcot sikerre vivő hajdúvitézek megnemesítését és letelepítését az ún. „beszélő" hajdúcímer köré csoportosítottuk. Ismeretes, hogy Bocskai 1605. dec. 12én Korponán kelt adománylevelével 9254 hajdúvitézt nemesített meg és telepített le