Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Petri Tamminen „prózadarabjai"

óvatosan nyomogattam a gombokat, elfogódott voltam. Ezek a nagyfiúk rám szóltak, na mi van, hát meg se próbálod? Nem hittem el, hogy belőlem valaha is lehet olyan ügyes játékos, mint ők. Hát nem is lett. De most az az érzésem, képes lennék majdnem olyan jól csinálni." Találkozás az apával Anyjuk halála hőssé, rettenthetetlenné teszi a férfiakat, az apjuké keserű emberré. Az érzékenyebb fiatalember el se megy az apja temetésére. Tíz év múlva jár csak a temetőben. Fuvarosának távoli ismerősét, a látogatás napjául a legszomorúbb ünnepet választja. Az utat tétován teszik meg - le-lekanyarodva műemlékekhez, templomokhoz, természeti látnivalókhoz. Egy órán át hallgatják a zuhogó locsogását, a vadasparkban meg elnézik, hogyan marcangolják a farkasok a belső szerveket, s nyelik le őket anélkül, hogy megrágnák. Hirtelen leszáll a sötétség. A műúton vakítanak az autók reflektorai. A temetőkben mindenütt gyertyák lobognak. Késő van, mire megérkeznek. A temetőkapuból nem látni, meddig húzódik a sírkert. Kezdődik az ösvények végigjárása. A domború feliratok jól látszanak a sírköveken. Az aranyozottak menet közben is kiolvashatók. A lekopottakhoz muszáj közel hajolni. Némelyik sírkövet húsz centiről kell bámulni hosszan, teljesen rákoncentrálva. Összevisszajárják a temető területét. Párszor szembetalálkoznak, de szó nélkül folytatják útjukat. Egyszerre adják föl. Megállnak a temetőkápolna sarkánál, állnak felöltőzsebükbe dugott kézzel, és a sötétségbe merednek. „így kellett történnie" - szólal meg egyikük. A fogadóban kapnak szobát. Mikko Niskanen kikergeti családját a hóba a televízióban, és lelő négy rendőrt. Nézik a filmet, közben kekszet ropogtatnak. Reggelre az autót friss hó borítja be. Könnyen lesöpörhető. A temető hétköznapi arcát mutatja. A kocsiból nézik, amint elhajtanak mellette. Emlékiratok Részletek 1978. Turku Az újabb sorsjegy A szomszéd Timo a sportegyesület sorsjegyeit árulta. Már csak egy volt belőlük. Anya megvette tőle. EZZEL A SORSJEGGYEL ÚJABB SORSJEGYET NYERT, olvasta, ahogy felbontotta. Timo elvörösödött, és elsomfordált. A sorsjegyet az íróasztalfiókban őrizgettem, és időnként elnézegettem. Később aztán elveszett.