Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei

MÁSVILÁG Megláttam a halál birodalmát egy éjjel én: Nagy búsan lépegettem a tág némaság ölén. Mint álló óra, éppen olyan volt a holt idő; Fagyott világ ez, melyben a nap sem jön már elő. Úr volt a szemhatárig, örök túlvilági lény, S volt ott egy kút, az oldalain át ömölt a fény. És elvonultak hárman-négyen a lelkek, mind fakó, S tudtam, hogy mind a síri világ tájain lakó. Fájt látni azt, hogy arcuk olyan sápadt, s tudtam én, Hogy testtelen, hogy árnyszerű mind e bús égi lény. S ha arra jártak éppen az éj útjain menők, Egy-egy pohárral mertek a kútból s fényt ittak ők. Istennek hálát adva, tovább kézenfogva ment E társaság, ballagva, nagyon lassan, arra fent... így volt ez, így történt, amiként írásomban áll... Alom? vagy tán egy másszerü létforma a halál? KÍNAI CSÉSZE Jöjj, ó kedves, Kínából, Abból a kincses házból, Mely mély vizek fölött áll, Bambuszok közt szunyókál, Hol dús faágak ringnak, Tüzes narancsok ingnak. Jöjj, ó szívemnek szépe, Ki egy kínai csésze