Mányoki János szerk.: Credo. Evangélikus Műhely. A Magyarországi Evangélikus Egyház folyóirata. 11 (2005) 1-2. sz.

Rokon irodalmakból - Yahya Kemal Beyatli versei

Akiket tisztel a nemzet, az utókor, Nagyon is boldogan élték a világukat, Tanítóként, híveiknek seregében. Horizontok! Nemes ősök sora! Isten! Jó anyám holttetemét láttam egy órán: Merev és hűlt szeme nézett. A heves fájdalom úgy mart, kis híján megzavarodtam. Ötvennyolc éve van ennek! Ó, e hűlt, béna tekintet seb a szívemben azóta! Amíg ő élt, szeme égkékje, mosolygó szeme fénylett, De hatalmas horizont volt e tekintet nekem akkor! Ravatalján azon órán ez a két szem De vak is volt tereád már, mi világunk! Ami él, múlandó. Aki él, vágyódik, Szíve sajdulva keres: Szűkös éltébe barátság- s szerelem-horizontot. A TENGER DALA Kifutottál te vitorlás, visz a szárnyán jó szél, A szabott alkonyi órán, amit elterveltél. Ama parttól, ahol éltél, nagy a távolság már, Közelítvén ama tájhoz, hova elvágyódtál. A habok tánca mögött bűvöl a nagy csendesség, Az az új, más horizont, más kikötő, más, szebb ég. Kimerült, gyönge gerinced beborítja más fény, S te merengsz a magas ég s a vizek izzó kékjén. Mese-szépség koszorúzza a te hosszú útad: Azon órák, mik a csillag-ragyogásban múltak. De utóbb már, ha elillant ez a fénylő álom, Ha felébreszt a valóság a közelgő tájon, A hajód ott az ezüst vízen amint elébb tör S a ködök függönye szétnyílik a hajnalfénytől, Muzsikájával elillant az a hullámzó tér: Az egek s tenger uralmára de ráébredtél!